Ötödik táborozásunk a Hargitán a Reménység Csoporttal

Ilonka és Laci - a Reménység Csoport új tagjai

Az idén is elmehettünk a Reménység Csoporttal a Hargitára. Augusztus 17-25 között 17 felnőtt és 3 gyerek táboroztunk a Barnabás Házban. Isten ismét gazdagon megáldott. A Pali szobájában egy házaspár került Érendrédről, akik először jöhettek velünk. A tavaly csak telefonon keresztül hallhatták a csoport lelkes énekét, az idén viszont ők is velünk örülhettek. Ilonka tolókocsiban van, viszont Laci, a férje, tud járni. Nagyon hamar beépültek a csoportba. Az idei bibliatanulmányunk témája: A Király meghívottja - Méfibóset. Alapigénk a 2 Sám 9. része volt, a jeligénk a 2 Sám 7b. "...Te pedig mindenkor az én asztalomnál étkezel." Immár öt éve megalakulhatott a Reméység Csoport. Megemlékeztünk együtt a megtett útról és mindazon áldásokról amikben Isten részesített bennünket a csoporton keresztül. Élő bizonyságtételeket és beszámolókat hallhattunk a mozgássérültek részéről. Könnybelábadt a szemük amikor mondták, hogy mennyire hálásak Istennek ezért a csoportért. id. Veress Ernő tv. és felesége, Anuska néni, valmint Margaret Robinson testvérnő is részt vettek ezen az ünnepélyes megemlékezésen. Mindenért az Úré legyen a dicsősség!

Együtt a hegyen!

A Reménység Csoport és a Barnabás Alapítvány vezetői

Beszállás az autóba! Kirándulni indulunk

Kirándulás a kiruji borvíz forrásoknál

Buzgó forrás

Temetési Képek

Egy néhány képet töltöttem fel, amit a gyász istentiszteleten keszítettem és csak egy pár sort fűzök hozzá. Majd még visszatérek a bővebb beszámolóra. A Reménység Csoport nevében Jakab Ildikó olvasta fel a búcsúbeszédet. Ezt követően a Hozsánna Kórus elénekelte a Reménység Csoport himnuszát, "Akik verseny pályán futnak..."- című éneket. Könnyes szemmel énekelték a csoporttagok is a himnuszt, emlékezve arra az időre, amikor még Pali is velük énekelhetett. Ez a temetés lehetőség volt arra, hogy a résztvevők többet megtudjanak arról a munkáról, amit Isten a Reménység Csoportban és a Csoport által végez.

Pali idős édesanyja, akinek könnyes szeme szíve mély fájdalmát tűkrözi

A Hozsánna Kórus és a Reménység Csoport szolgálata

Szomorú hír: Pali meghalt!

Épp tervztem, hogy újra jelentkezem a blogon, hiszen a legutóbbi bejegyzésem óta sok minden történt. Nem tudtam, hogy milyen sorrendbe említsem az eseményeket, de Pali elköltözése irányt ad a beszámolómnak. Ma délben kaptam a telefont, hogy menjek ki Tatrangba Palihoz, mert be kell vinni a kórházba. Azonnal öltöztem és indultam. Kevés időre, megint cseng a telefon, és közli velem Irénke, Pürkerecről, hogy több mint valószínű, Pali meghalt. Igyekeztem ahogy csak tudtam az autóval, de mire kiértem, már valóban meg volt halva. Isten hazahívta tolókocsis szolgáját. Palinak volt lehetősége, hogy megnyissa szívét az Úr előtt és meg is tette. Döntött az Úr mellett. Reménysége volt az Úrban. A bemerítésig még nem jutott el, de Isten készítette az életét.
A betegség nagyon rövíd idő alatt legyengítette, nagyon lesoványodott. Amikor én meglátogattam kb. egy másfél héttel ezelőtt nagyon meglepődtem. Megpróbáltam rávenni, hogy kezdjen el egy vitamin kúrát. A héten kimentem hozzá, vittem vitaminokat és bátorítottam, hogy rendszeresen szedje. Talán már túl késő volt. A szervezetéből teljesen kiment a víztartalom, mivel hasmenése is volt. Amiben megnyugodhatunk, hogy életünk kezdete és vége Isten kezében van. Pali napjai is el voltak rendelve, és Istentől 54 évet kapott ajándékba, amivel el kell számoljon. Kérlek imádkozzatok idős édesanyjáért, aki nagyon el van keseredve. Én bátorítottam és imádkoztam vele. Pali nővérének a halálát is a rák betegség okozta, már fiatalon meghalt. Épp egy éve halt meg Pali bácsi, Kata néni férje. Most pedig az egyetlen támasza, a fia is elköltözött. A REMÉNYSÉG CSOPORTBAN is üres lesz a Pali helye. Ő volt az egyik olyan személy, aki optimizmust, vidámságot hozott a csoportba és másokat is tudott lelkesíteni. Az együtt eltöltött idő szép emlékeit a szívünkben hordozzuk tovább.
Imádkozzatok a gyász istentiszteletért. Vasárnap du-án 3 órától lesz a temetés. Evangélikus szertartás szerint lesz eltemetve, de a Reménység Csoport is szolgálni fog a temetésen és valószínű a Brassói Ifjúsági Kórus is. Jakab Ildikó fog búcsú beszédet mondani a csoportunk részéról. Imádkozzatok érte is. Szeretnénk fény és világosság lenni a gyász sötét óráiban. Akarjuk képviselni és hirdetni azt a Reménységet, amit csak a feltámadott Krisztus adhat a benne hívőknek - az Örök Élet Reménységét.

Itt egy néhány kép Palival


2008 - Hargita Tábor

2008 Hargita Tábor

Sorstársak: Pali és Izabella (édesanyjával Gizikével és kishugával Marikával)

2008 - Hargita Tábor: Pali a hölgyek társaságában

2008 - Hargita Tábor: Pali és Csilla


2008 Hargita Tábor: Pali és Margaret Robinson

Kölcsönös gondoskodás

Szombaton, november 29-én Ploiești mellet, Brazi-on voltam egy konferencián. Mozgássérülteknek szervezték és engem is meghívtak. A Ionică barátom, aki szabadkeresztyén már egy jópár éve szolgál a mozgássérültek felé. Isten áldása van az életén és szolgálatán. Kocsival mentem, így Palit és Ildikót is vihettem magammal a csoportunkból és még felvettünk egy mozgássérültet Bușteni-ből. "A depresszió" - volt a konferencia témája. Nagyon tartalmas és építő előadás volt. Megérintett egy tolókocsis fiatalember imája. Hangosan imádkozott, de csak egy egy betűt tudott kimondani. Egy vak lány fordította, hogy mindannyian értsük. A Lélek ereje áradt az imájából. Látni azt, hogy a hátrányos helyzetük ellenére miként szolgálják az Urat és készek egymás felé is szolgálni, kiegészíteni a másik hiányosságát, hát ez csodálatos volt. Az 1Kor 12-ből eszembe jutott egy néhány igevers: "...hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így, ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Kriszus teste vagytok, és egyenként annak tagjai" (1Kor 12,25b-27). Bárcsak gyülekezeteinkben mélyebben átélhetnénk a Krisztus által megszabott egymásrautaltság áldásait és tudnánk egymásról gondoskodni.

Akit etetnek az említett beszédhibás fiatalember, a világoskék blúzban pedig a vak lány, aki fordított.

Ugyanezen a napon érkezett hozzánk Gyarmati Emilia Székelyudvarhelyről. A feleségemmel már rég próbálták eggyeztetni a programot, hogy eljöhessen legalább egy hétvégére hozzánk. Végre sikerült. A gyerekek nagyon szeretnek Emiliával játszani.

...talán még hasonlítnak is egymásra

Sallai Jakab és felesége Maresz vasárnap a Brassói gyülekeztben szolgáltak. Örültünk, hogy elfogadták meghívásunkat és eljöttek. Az Úr áldja meg tesvéreinket is és tegye eredményessé munkájukat. Én csak a délutáni istentiszteletre tudtam bemenni Brassóba, mert Pürkerecen és Négyfaluban is szolgáltam. A 37 Zsolt. 7 verse alapján a "Csendes várakozás"-ról hirdettem az adventi üzenetet. Bárcsak ebben a felgyorsult, zajos világban sok emberi szív megtalálná azokat a csendes perceket, vagy órákat, amelyekben meghallaná Isten hangját. Add Uram, hogy így legyen, Ámen.

Visszatekintés

November 22-re (szombat) lehullott a hó Csángliában. Már reggelre 15-20 cm-es hó borított mindent. Ez esetben nem örültem annyira mint máskor szoktam. Azon gondolkodtam, hogy vajon a Reménység Csoport tagjai vállalják-e, hogy a csúszós útviszonyok ellenére eljöjjenek a találkozásunkra? Hát nem csalódtam. Mind vállalták. Leküzdve az akadályokat, készek voltak eljönni a betervezett közösségápoló alkalomra, amit Négyfaluban tartottunk a FAST alapitvány épületében. A nagy havazás miatt nagyon lassan lehetett közlekedni, ezért csak du. 2 órára tudtam összegyűjteni a mozgássérülteket. Szerettem volna dr. Takó Ilona nénit is elhozni Brassóból, de már nem volt időm elmenni utana, és az út is le volt zárva. Ez lett volna az első alkalom, hogy a csoportunkkal találkozzon. Tudom, hogy semmi sem történik véletlenül. Hiszem, hogy Isten még ad alkalmat, hogy ő is részt vegyen a közös alkalmainkon, ha az ő akaratával megeggyezik. Imádkozom érte. Vakon Ottó (Szatmár megyéből) és Kis Zalán (Sarmaságról) vendégeink voltak. Közös ebéddel kezdődött a program. Ezelőtt lehetőség volt személyes beszélgetésekre, eszmecserére. Ebéd után énekléssel majd Zalán bizonyságtételével és az igei üzenettel folytatódott. A decemberi hónap eseményeit is megbeszéltük és a végén imádkoztunk. Én alig várom a közös alkalmainkon, hogy imádkozzunk. Mindig épülök és bátorítást kapok hallva az őszinte imákat. Amint a háromfalusiakat vittem haza, három autót kellett kinyomjunk a sáncból, köztük egy mentőt is. A nagy havazásba lecsúsztak az úttestről. A nap végén hálát adtam az Úrnak, hogy minket megőrzött és nem akadtunk el.

Ismét együtt

Vakon Ottó boldog volt, hogy velünk lehet és mi is örültünk a jelenlétének.

Az ezt követő vasárnap is nagyon zsúfolt volt, de kiváltság az Úr munkájában fáradozni. Már reggel 9 órakor összegyültünk a brassói elöljárókkal beszélgetni és imádkozni. Kiss Zoltán testvér látogatott el hozzánk, akivel megosztottuk a gyülekezetünk ügyes-bajos dolgait, de leginkább a lelkipásztor hívással kapcsolatos kérdéseket. Építő volt ez a beszélgetés mindannyiunk számára. Tesvérünk hirdette az igét délelőtt a gyülekezetben. Közvetlen a délelőtti összejövetel után Szakál István és Paul Elemér testvérekkel elmentünk Pürkrecre, hogy beszélgessünk az evangélikus lelkésszel és meghívjuk egy adventi szolgálatra Brassóba. A meghívást nem fogadta el. Hogy miért, azt most nem részletezem. Imádkozni kell érte, hogy Isten munkálkodjon a szívében. Délután 3-tól Pürkerecen, 5-től pedig Négyfaluban szolgáltam. Vakon Ottó este visszautazott. Nagyon hálás volt, hogy egy hétvégét a családunkkal és a Reménység Csoporttal tölthetett. Zalán hétfő délelőtt Szentgyörgy felé vette az útját, én pedig Bukarestbe kellett utazzam a repüllőtérre. Az elmúlt hét folyamán ismét meglátogattam egy idős házaspárt Négyfaluból, akik aggódnak a lányuk miatt, mivel a férje beadta a válópert. A lányuk barátkozó és a kisfia rendszeresen jár a gyerekfoglakozásra hozzánk. Eddig úgy néz ki, hogy minden fáradozás hiába, mert a férje hajlíthatatlan. Már volt egy tárgyalásuk amin én is résztvettem. Január 15-én lesz a második. Kérlek imádkozzatok ezért a családért és értem is, hogy Isten használni tudjon a békéltetés szolgálatában. Pali felhívott a telefonon és örömmel újságolta, hogy jók a leguttóbbi vizsgálati eremények és 3 hónapig nem kell menjen az onkológiára kezelésre. Nagyon hálás, hogy imában hordozzuk. Kérlek imádkozztok ti is velünk együtt Pali gyógyulásáért, "...mert igen hasznos az igaz ember buzgó könyörgése."

Rodé 3 éves

Vasárnap (november 16-án) Rodé betöltötte a 3 évet. Nagyon hálásak vagyunk Istennek érte. Korához képest nagyon értelmes. Nagyon szeret óvodába járni és énekelni. Az összejöveteleinken úgy Pürkerecen mint Négyfaluban hűségesen szolgálnak énekkel és verssel. Az Úr áldja meg őket, hogy a maga idejében megtérjenek és hűséges követői legyenek Krisztusnak.

Most ez esetben cicás tortát készítettem Rodénak, aminek nagyon örült.

Rodé a szülinapi tortával

Édesanya és a gyerekek

Édesapa és a gyerekek

Ma délután Krizbán szolgáltam. Úrvacsorához is járultunk az ottani testvérnőkkel. Velem még három személy jött: Mózes bácsi Brassóból, Zalán az unokaöcsém (aki nálunk van a héten) és Vakon Ottó, aki az éjszaka érkezett hozzánk Szatmárnémeti mellől. Ottó velünk táborozott a nyáron a Barnabás házban, hiszen ő is mozgássérült. Hazafele ifjúságira is bementünk Brassóba.

Holnap ismét együtt leszünk a Reménység Csoporttal. Összegyülünk, hogy együtt épüljünk Isten igéje és a közösséggyakorlás által. Vakon Ottó vendégünk igy találkozhat a többi csapattársakkal is. A négyfalusi FAST alapítvágynál fogunk összegyülni, mert a lakásunk túl kicsinek bizonyul. Közös ebédünk lesz. A jó hír az, hogy bővül a csoportunk. Egy brassói moszgássérült néni, dr. Takó Ilona először lesz velünk holnap. Orvosnőként dolgozott annak idején Kovászna megyében, de már nyúgdíjjas és egy távoli rokona visel gondot rá jelenleg. Kérlek imádkozatok a honapi alkalmunkért, hogy Istem munkálkodjon és adjon áldást.

Megmozdul a parton a víz...

Lehet többen arra gondoltatok, hogy minket is elvitt az áradat, hiszen semmi életjelt nem adtam magunkról (legalább is itt a blogon) már július óta. Hála az Úrnak, hogy jól vagyunk mi is itt Hétfalu vidékén és a szüleim is Sarmaságon. Az árvíz óta már sokszor kisütöt a nap Sarmaság fölött és a nagy víznek már a nyomát is alig látni. A szülei házunk táján már nem az a látvány fogadott, mint a legutóbbi bejegyzésemhez csatolt képen látható. A szemét, iszap és a fölforgatott bútrok helyett frissen meszelt, felújított lakásba fogadtak a szüleim. Édesanyám is megvígasztalódott és már nem a múltan tűnődött. Mindebből azt a tanulságot vontam le, hogy Isten kegyelmének és szeretetének a napsugara meg tudja újítani azon testvéreinket is, akiket a bűn teljesen elárasztott és életük Krisztus illata helyett a halál bűzét árasztja. Az életük tele van világi hordalékkal, zürzavar és kétségbeesés jellemzi őket. Mig írom e sorokat eszembe jutnak ilyen emberek a rokoni körömből, az ismerőseim közül és imádkozom értük "Úram, a te kegyelmed megújító hatalmával vedd körül őket. Könyörülj meg rajtuk, hogy az életük ismét rád mutasson!" Két ének viszhangzik a szívemben: "Mentsd aki elmerűl, óvd aki pusztul..." valamint "Messzi tájról hallatszik az üzenet, jöjjetej, jöjjetek. Bűnmocsárban sűllyedező lelkeket metsetek, mentsetek..." Bárcsak alkalmas eszközök lehetnénk Isten kezében, akiket használhat ilyen elesett tesvéreink megmentésében.

Július óta sok minden történt velünk. Egy néhányat említek meg csak.

Miután Mike József testvérem családjával elköltözött Belényesbe, engem bíztak meg a Brassói gyülekezet és körzet ügykezelésével addig míg új lelipásztort hívnak. Ez a megbízás kibővítette a munkakörömet és igy több a tennivaló. De szeretném, ha ez több imával is párosulna, mert igy több mindent kell megbeszélni Istennel. Szeretném ezt a megbízatást is kellő alázattal és felelősségteljesen végezni. Kérlek imádkozzatok értem és a Brassói Gyülekezetért, hogy felismerjük Isten vezetését a lelkipásztor kérdésben.

Az Úr rendelt egy másik autót, amiét nagyon hálásak vagyunk: Volkswagen Passat-Kombi, 1994-es évjáratú. Isten felhasznált egy családot (innen Erdélyből), hogy ezt az autót megvegyék nekünk, hogy hatékonyabban tudjuk végezni a misszió munkát. A 31 éves Dacia-ért is hálásak voltunk, de ezért a kocsiért talán szavakban nem is tudjuk kifejezni hálánkat. A Reménység Csoport tagjai is folyamatosan imádkoztak egy jobb autóért. Az imájukra ez az autó a felelet.Az Úr áldja meg az adományozó családot (nevet nem említhetek), és az ő imájukat is hallgasa meg, amikor kéréseikkel hozzá fordúlnak.

A Reménység Csoporttal és a Pürkereci Gyülekezet tagjaival augusztus 29-31 között Sinaian voltunk egy közösségápoló hétvégén. Valaki ideadta a panzióját. Áldott alkalmunk volt.

Ohana Panzió - Sinaia

Együtt a hegyen

November 9-én ismét megmozdúlt a víz Barssóban. A Reménység Csoport egyik tagja, Váncsa Gyöngyi tett vallást a hitéről a bemerítés vizében. Szívből és átéléssel énekelt "Ha nincs is társam követem mégis őt...", mert ez esetben nem volt társa. De hisszük, hogy Isten tovább folytatja szabadító munkáját itt Hétfalu vídékén, és lesz társa.

Ottó, Váncsa Gyöngyi és ifj. Veress Ernő

A hétfalusi barátkozók csoportja

Ifj. Veress Ernő testvérünk szolgált úgy délelőtt mint délután. A Hétfalu vídékéről érkezett barátkozókkal valamint a Reménység Csoport tagjaival közös ebédünk volt az imaház kistermében. Áldott lgyen az Úr neve ezért a csodálatos napért.
Majd folytatom a a beszámolókat. Igyekszem ezután rendszeresen írni. Remélem sikerülni is fog.

"...jön a víz, jön az ár"

Ezelőtt két órával hívott fel édesapám Sarmaságról és elmondta, hogy bement a víz a nyári konyhába. Eddig még ilyen nem történt. Annyira megnőtt a vízszint a sok esőzések miatt, hogy nagyon sok házat elöntött. A Zilah patak folyik közel hozzánk és van amikor kiönt. A Miskidombról lezúdúlnó víz egz része is a szülőházunk előtt szokott lefutni. Édesapám ez estben sem esett kétségbe, mert alaptermészeténél fogva nagyon optimista.

Édesapám -Kis Károly - várja, hogy apadjon a víz

Az életben nagyon sok nehézségen ment keresztül (7 évig volt orosz fogságba a II. Világháború után) és megedződött, de ami a legfontosabb, hogy megtanult Istenben bízni minden körülmények között. Már 86 éves, de még hála az Úrnk jó egészségnek örvend. Az imaházba általában biciklivel jár. Édesanyám már másabb természetű. Ő törékenyebb és könnyebben kétségbe esik. Édesapám szokta bátorítani őt is. Ez esetben is könnyekre fakadt, amikor látta, hogy a víz bement a lakásba. A hűtő az asztalra került.

Édesanyám a nyári konyhában

Ma este már ő is nyugodt volt és elfogadta a helyzetet. A veteményes kertet sajnálta, ahol annyit dolgozott és egy néhány óra alatt mindent belepett az iszap. Vajon még ilyen helyzetben is lehet hálát adni Istennek? Ige, mert vannak olyan falvak, városok még országunkba is, ahol az egész házat elvitte az ár. Mindezeknek meg kell történniük, hiszen az utolsó időket éljük és az árvizek, földrendések által Isten felhívja figyelmünket, hogy közel a vég. Nekünk az utolsó idők megpróbáltatásai között is felemelt fővel kell járjunk, mint akit tudjuk, hogy meg vagyunk váltva egy örök életre: "Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok" (Luk 21,28). Míg időnk van szolgáljunk hűségesen, végezve a lélekmentés szolgálatát, mint ahogy egy ismert énekben van megfogalmazva: "Mentsd aki elmerül, óvd aki pusztul..."

Hargita utótalálkozó Négyfaluban

Július 13-án délután 6 órától Hargita Utótalálkozót tartottunk Négyfaluban a diák klubban. Erre meghívtuk a táborozó gyerekek szüleit, rokonai és persze még másokat is a városból. A gyerekek beszámoltak a táborozásról. Voltak, aki bizonyságot tettek megtérésükről. Szépen énekeltek, furulyáztak, csengőztek és még doboltak is. A táborban többek között ezeken a hagszereken is tanulhattak. A Reménység Csoporttal is énekeltünk egy éneket, Pali elmondta, hogy mivel foglalkoztunk, Gyöngyi pedig felolvasta a személyes küldetés nyilatkozatát, amit a táborban készített el. A istentisztelet utolsó felében egy amerikai tv. hirdette az evangéliumot a Róm 8,14-17 alapján. A szerető Atyáról beszélt, aki vágyik arra, hogy átölelje tőle eltávolodott gyermekeit. El akarja venni bűneiket, félelmeiket, szorongásaikat és ezek helyett bűnbocsánatot, szeretetet, védelmet és biztonságot akar adni ami a fiúság áldása. Hálás vagyok az Úrnak, hogy olyan személyek is jelen voltak, aki eddig nem jöttek el az összejöveteleinkre. Ez is nagyszerű lehetőség volt hinteni az igemagot a hétfalusi csángó emberek szívébe. "Add Uram, hogy minél több igemag jó talajra találjon és gyümölcsöt hozzon, Ámen."

Teltház a délutáni istentiszteleten

A gyerekek furulyáznak

Csengő hangon is száll az ének

A Reménység Csoport is szolgált

Egy amerikai lp. az Xtreme Mission's részéről igét hirdet,

Fülöp József fordítja

Mike József búcsúszolgálata Pürkerecen július 13-án

A pürkereci kis közösségtől július 13-án búcsúzott el Mike József tv. A 11 évi brassói szolgálata alatt a pürkereci gyülekezetet is építette az Úr testvérünk igei és zenei szolgálatai által. Habár a munkamegosztás szerint nem az ő munkaköréhez tartozott Pürkerec, mégis mindig készséggel vállalt szolgálatot itt is, amikor erre megkérték. A Hozsánna Kórus felemelő énekeit is sokszor élvezhették a helybeliek. Én, mint a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora a Zsid 13,14-15 alapján montam köszönetet az Úrnak és testvérünknek az itt végzett szolgálatáért, majd Rab János testvér a tagok nevében mondott búcsúbeszédet. Jószef testvér a 2Thessz 2,15-16 alapján, mintegy utolsó üzenetként a hívő élet két fontos összetvőjére hívta fel a figyelmünket. Előbb a hívő élet statikus eleméről beszélt - "álljatok szilárda" (15v), majd ezt követően a dinamikus elemről "...minden jó cselekedetben és beszédben" (16v). A végén körbe álltunk, megfogtuk egymás kezét és így imádkoztunk. Együtt mondtunk hálát és kértük Isten áldását József tv. és családja életére, akik a belényesi körzetben fogját folytatni szolgálatukat. A végén képeket is készítettünk, hogy a következő nemzedék is emlékezni tudjon majd az Úr csadáira, amiket ebben az időszakban végzett az ő szolgáin keresztül a közösség életében.