"...jön a víz, jön az ár"

Ezelőtt két órával hívott fel édesapám Sarmaságról és elmondta, hogy bement a víz a nyári konyhába. Eddig még ilyen nem történt. Annyira megnőtt a vízszint a sok esőzések miatt, hogy nagyon sok házat elöntött. A Zilah patak folyik közel hozzánk és van amikor kiönt. A Miskidombról lezúdúlnó víz egz része is a szülőházunk előtt szokott lefutni. Édesapám ez estben sem esett kétségbe, mert alaptermészeténél fogva nagyon optimista.

Édesapám -Kis Károly - várja, hogy apadjon a víz

Az életben nagyon sok nehézségen ment keresztül (7 évig volt orosz fogságba a II. Világháború után) és megedződött, de ami a legfontosabb, hogy megtanult Istenben bízni minden körülmények között. Már 86 éves, de még hála az Úrnk jó egészségnek örvend. Az imaházba általában biciklivel jár. Édesanyám már másabb természetű. Ő törékenyebb és könnyebben kétségbe esik. Édesapám szokta bátorítani őt is. Ez esetben is könnyekre fakadt, amikor látta, hogy a víz bement a lakásba. A hűtő az asztalra került.

Édesanyám a nyári konyhában

Ma este már ő is nyugodt volt és elfogadta a helyzetet. A veteményes kertet sajnálta, ahol annyit dolgozott és egy néhány óra alatt mindent belepett az iszap. Vajon még ilyen helyzetben is lehet hálát adni Istennek? Ige, mert vannak olyan falvak, városok még országunkba is, ahol az egész házat elvitte az ár. Mindezeknek meg kell történniük, hiszen az utolsó időket éljük és az árvizek, földrendések által Isten felhívja figyelmünket, hogy közel a vég. Nekünk az utolsó idők megpróbáltatásai között is felemelt fővel kell járjunk, mint akit tudjuk, hogy meg vagyunk váltva egy örök életre: "Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok" (Luk 21,28). Míg időnk van szolgáljunk hűségesen, végezve a lélekmentés szolgálatát, mint ahogy egy ismert énekben van megfogalmazva: "Mentsd aki elmerül, óvd aki pusztul..."