szerda, november 26, 2008

Visszatekintés

November 22-re (szombat) lehullott a hó Csángliában. Már reggelre 15-20 cm-es hó borított mindent. Ez esetben nem örültem annyira mint máskor szoktam. Azon gondolkodtam, hogy vajon a Reménység Csoport tagjai vállalják-e, hogy a csúszós útviszonyok ellenére eljöjjenek a találkozásunkra? Hát nem csalódtam. Mind vállalták. Leküzdve az akadályokat, készek voltak eljönni a betervezett közösségápoló alkalomra, amit Négyfaluban tartottunk a FAST alapitvány épületében. A nagy havazás miatt nagyon lassan lehetett közlekedni, ezért csak du. 2 órára tudtam összegyűjteni a mozgássérülteket. Szerettem volna dr. Takó Ilona nénit is elhozni Brassóból, de már nem volt időm elmenni utana, és az út is le volt zárva. Ez lett volna az első alkalom, hogy a csoportunkkal találkozzon. Tudom, hogy semmi sem történik véletlenül. Hiszem, hogy Isten még ad alkalmat, hogy ő is részt vegyen a közös alkalmainkon, ha az ő akaratával megeggyezik. Imádkozom érte. Vakon Ottó (Szatmár megyéből) és Kis Zalán (Sarmaságról) vendégeink voltak. Közös ebéddel kezdődött a program. Ezelőtt lehetőség volt személyes beszélgetésekre, eszmecserére. Ebéd után énekléssel majd Zalán bizonyságtételével és az igei üzenettel folytatódott. A decemberi hónap eseményeit is megbeszéltük és a végén imádkoztunk. Én alig várom a közös alkalmainkon, hogy imádkozzunk. Mindig épülök és bátorítást kapok hallva az őszinte imákat. Amint a háromfalusiakat vittem haza, három autót kellett kinyomjunk a sáncból, köztük egy mentőt is. A nagy havazásba lecsúsztak az úttestről. A nap végén hálát adtam az Úrnak, hogy minket megőrzött és nem akadtunk el.

Ismét együtt


Vakon Ottó boldog volt, hogy velünk lehet és mi is örültünk a jelenlétének.

Az ezt követő vasárnap is nagyon zsúfolt volt, de kiváltság az Úr munkájában fáradozni. Már reggel 9 órakor összegyültünk a brassói elöljárókkal beszélgetni és imádkozni. Kiss Zoltán testvér látogatott el hozzánk, akivel megosztottuk a gyülekezetünk ügyes-bajos dolgait, de leginkább a lelkipásztor hívással kapcsolatos kérdéseket. Építő volt ez a beszélgetés mindannyiunk számára. Tesvérünk hirdette az igét délelőtt a gyülekezetben. Közvetlen a délelőtti összejövetel után Szakál István és Paul Elemér testvérekkel elmentünk Pürkrecre, hogy beszélgessünk az evangélikus lelkésszel és meghívjuk egy adventi szolgálatra Brassóba. A meghívást nem fogadta el. Hogy miért, azt most nem részletezem. Imádkozni kell érte, hogy Isten munkálkodjon a szívében. Délután 3-tól Pürkerecen, 5-től pedig Négyfaluban szolgáltam. Vakon Ottó este visszautazott. Nagyon hálás volt, hogy egy hétvégét a családunkkal és a Reménység Csoporttal tölthetett. Zalán hétfő délelőtt Szentgyörgy felé vette az útját, én pedig Bukarestbe kellett utazzam a repüllőtérre. Az elmúlt hét folyamán ismét meglátogattam egy idős házaspárt Négyfaluból, akik aggódnak a lányuk miatt, mivel a férje beadta a válópert. A lányuk barátkozó és a kisfia rendszeresen jár a gyerekfoglakozásra hozzánk. Eddig úgy néz ki, hogy minden fáradozás hiába, mert a férje hajlíthatatlan. Már volt egy tárgyalásuk amin én is résztvettem. Január 15-én lesz a második. Kérlek imádkozzatok ezért a családért és értem is, hogy Isten használni tudjon a békéltetés szolgálatában. Pali felhívott a telefonon és örömmel újságolta, hogy jók a leguttóbbi vizsgálati eremények és 3 hónapig nem kell menjen az onkológiára kezelésre. Nagyon hálás, hogy imában hordozzuk. Kérlek imádkozztok ti is velünk együtt Pali gyógyulásáért, "...mert igen hasznos az igaz ember buzgó könyörgése."