Visszatekintés az ünnepre

Ez a Húsvét egyrészt azért volt különleges számomra, mert felkeresett bennünket egy kedves barátom és testvérem, Lakatos Tíbor Zilahról családjával együtt. Szombat délutántól Vasárnap délutánig maradtak nálunk, majd Udvarhely és Kisgalambfalva felé vették útjukat. Nagyon kedvesek és barátságosak. 2003-ban ismerkedtünk meg velük, amikor meghívtak bennünket táborozni Gyergyóba. Felejthetetlen emlékeket és áldásokat hordunk a szívünkben e közös táborozásról. Akkor tapasztaltam életemben először, hogy Isten minként érint meg igéje által egy egész táborozó gyereksereget és hogyan árasztja ki a bűnbánat lelkét. Még soha nem láttam úgy sírni és bánkódni gyerekeke bűneik felett. De hála az Úrnak, hogy a szabadulás örömét is megtapasztalhatták. Emlékszem, hogy jöttek a gyerekek és sok kérdést tettek fel a gyakorlati hívő élettel kapcsolatosan. Az egyik ilyen sokat kérdező kislány épp Tíbornak a nagyobbik lánya volt, Júlia. Ő már azóta nagy lány lett és ifibe jár, de hála az Úrnak, hogy döntött Krisztus mellett és Őt szolgálja. Uram add, hogy azok a gyerekek, akik akkor ott a hegyen téged választottak, mind megmaradjanak a hitben és az ifjú éveiket is neked szenteljék, Ámen.
Szombat este jót beszélgettem Tibor testvéremmel és megosztottam vele a Hétfalusi Misszióval kapcsolatos látásomat. Erzsike és Magdi is beszélgettek a konyhában, miközben készítették a finom süteményeket, ételeket az ünnepre. A gyerekek is megtalálták a módját a társalgásnak és játszásnak.

Vasárnap délelőtt Brassóba mentünk az összejövetelre. Tíbor az imaórán szolgált Berszán Izsákkal. Izsák egy kis humort is beleszőtt a köszöntésébe: „Miért az asszonyok hallották meg először a hírt Jézus feltámadásáról? Azért, hogy hamarabb elterjedjen a hír.” Az igehirdetés szolgálatát én végeztem a Fil 3,10-11 és a Zsid 11,13-16. Krisztus feltámadásának az erejéről szóltam, amely nélkül nem lehet hitben élni és járni.
Kedves vendégeink ebéd után indultak útnak. Rodé megsiratta őket, főleg Júliát.

Búcsúzás előtt a Lakatos családdal

Délután is Brassóba mentünk az összejövetelre. Megszerveztük, hogy Négyfaluból és Pürkereczről azok akik szeretnének, bemehessenek a Hozsánna Kórus Húsvéti Koncertjére. A mozgássérülteket is bevittük Pali kivételével. Nagyon áldásos alkalmunk volt. „Magdalai Mária felszárított könnyei” volt a témája a koncertnek és az igei üzenetnek, amit Mike József vezetett és hirdetet. Este Gyöngyit (zajzoni mozgássérült) velünk jött és nálunk aludt. Ő egyedül él és úgy gondoltuk, hogy szebbé tesszük számára az ünnepet azzal, hogy elhívjuk hozzánk. A gyerekek nagyon szeretik Gyöngyit. Ő az idén döntött Krisztus mellet és szeretne bemerítkezni. Imádkozzunk érte, hogy legyen hűséges élete végéig.
Az ünnep második napján, hétfőn Pürkereczen voltunk a családunkkal. Úgy de., mint du. a Kol 3,1-4 alapján a Krisztusban elrejtett élet tágas teréről szóltam. Ha feltámadtunk Krisztussal, az odafelvalókkal kell törődjünk. Ebédre Jakab Irénke hívott meg bennünket és Gyöngyit. Irénke új tag a gyülekezetünkben, a tavaly ősszel merítkezett be. 2005-be tért meg a Hargita Táborban (Barnabás Ház), ahova a mozgássérült és süketnéma lányát, Ildikót kísérte el. Nagyon segítő- és szolgálatkész asszony. Az Úr áldja meg mindenért és erősítse meg a hitben.
Estére értünk haza. Jó volt megpihenni és visszatekinteni. Számomra még az is különlegessé tette ezt a Húsvétot, hogy nem kellett túl sokszor szolgáljak (igehirdetéssel) és több lehetőségem volt az önvizsgálatra, a befele fordulásra. Bárcsak a hétköznapjainkban is tovább visszhangozna a Húsvéti Örömhír, hogy „Jézus Él!” és a feltámadott Krisztussal minden napunk ünnepnap lehetne.