Miután haza mentünk, az ünnepi ebéd következett. Benike alig várta, hogy jöjjön a következő meglepetés. Hát az tényleg meglepetés volt. A feleségem hirtelen készített egy kicsi tortát, amit behozott a szülinapi torta helyett.
Hát ez kész átverés - gondoltam magamban. A gyerekek nagyon örültek a kicsi tortának is, nem panaszkodtak. Nem hiába mondja Jézus "Míg olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek,..." Azt viszont megfigyeltem, hogy egyből nekiláttak, nehogy anélkül maradjanak. A feleségem végül behozta az igazi tortát. Beninek felcsillant a szeme, hálás mosoly ült az arcára, amikor meglátta a nagy oroszlánt és kifakadt örömében "Hurrá! Hurrá!"
Együtt örültünk mi is a gyerekekkel. Miután elfogyasztottuk a tortát igét olvastam és imádkoztunk mindannyian. Hálát adtunk Istennek Benikéért és a 4 évért. Ő is külön megköszönte Istennek, hogy megszületett és, hogy a mi gyerekünk lehet. Én azt kértem az Úrtól, hogy a maga idejében gyermekünk is Krisztust válassza. Negyedik meglepetésként az ajéndékot is megkapta Benike (és Rodé).Délután még két órám maradt, hogy telekügyben járjak. Újból sikerült egy, két hasznos információt megtudni.
Hét órára Pürkerecre vittem a feleségemet nőikört tartani. Rodé, Emilia és a feleségem maradtak az imaháznál, én Benikével meglátogattam Orbán Anus nénit, aki egyedül él és mozgássérült. Az ő életéről egy regényt lehetne írni, amennyi szenvedésen ment át. Én megátogatom őt időközönként és bátorítom, imádkozom érte. Karácsonykor csomagot vittem neki és a Reménység Csoport részéről, pénzbeli adománnyal is segíthettük. Imádkozzatok Anus néniért, hogy az Úr viseljen gondot róla.
Most még átnézem az igéket, amiből holnap szolgálni fogok, imádkozom és lepihenek. Kívánom, hogy az Úr áldjon meg midannyiunkat akikre szolgálat vár. Tapasztaljuk meg, hogy Isten a kezébe vesz és élő üzenetet ad át rajtunk keresztül a hallgatóknak.
