Kölcsönös gondoskodás

Szombaton, november 29-én Ploiești mellet, Brazi-on voltam egy konferencián. Mozgássérülteknek szervezték és engem is meghívtak. A Ionică barátom, aki szabadkeresztyén már egy jópár éve szolgál a mozgássérültek felé. Isten áldása van az életén és szolgálatán. Kocsival mentem, így Palit és Ildikót is vihettem magammal a csoportunkból és még felvettünk egy mozgássérültet Bușteni-ből. "A depresszió" - volt a konferencia témája. Nagyon tartalmas és építő előadás volt. Megérintett egy tolókocsis fiatalember imája. Hangosan imádkozott, de csak egy egy betűt tudott kimondani. Egy vak lány fordította, hogy mindannyian értsük. A Lélek ereje áradt az imájából. Látni azt, hogy a hátrányos helyzetük ellenére miként szolgálják az Urat és készek egymás felé is szolgálni, kiegészíteni a másik hiányosságát, hát ez csodálatos volt. Az 1Kor 12-ből eszembe jutott egy néhány igevers: "...hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így, ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Kriszus teste vagytok, és egyenként annak tagjai" (1Kor 12,25b-27). Bárcsak gyülekezeteinkben mélyebben átélhetnénk a Krisztus által megszabott egymásrautaltság áldásait és tudnánk egymásról gondoskodni.

Akit etetnek az említett beszédhibás fiatalember, a világoskék blúzban pedig a vak lány, aki fordított.

Ugyanezen a napon érkezett hozzánk Gyarmati Emilia Székelyudvarhelyről. A feleségemmel már rég próbálták eggyeztetni a programot, hogy eljöhessen legalább egy hétvégére hozzánk. Végre sikerült. A gyerekek nagyon szeretnek Emiliával játszani.

...talán még hasonlítnak is egymásra

Sallai Jakab és felesége Maresz vasárnap a Brassói gyülekeztben szolgáltak. Örültünk, hogy elfogadták meghívásunkat és eljöttek. Az Úr áldja meg tesvéreinket is és tegye eredményessé munkájukat. Én csak a délutáni istentiszteletre tudtam bemenni Brassóba, mert Pürkerecen és Négyfaluban is szolgáltam. A 37 Zsolt. 7 verse alapján a "Csendes várakozás"-ról hirdettem az adventi üzenetet. Bárcsak ebben a felgyorsult, zajos világban sok emberi szív megtalálná azokat a csendes perceket, vagy órákat, amelyekben meghallaná Isten hangját. Add Uram, hogy így legyen, Ámen.

Visszatekintés

November 22-re (szombat) lehullott a hó Csángliában. Már reggelre 15-20 cm-es hó borított mindent. Ez esetben nem örültem annyira mint máskor szoktam. Azon gondolkodtam, hogy vajon a Reménység Csoport tagjai vállalják-e, hogy a csúszós útviszonyok ellenére eljöjjenek a találkozásunkra? Hát nem csalódtam. Mind vállalták. Leküzdve az akadályokat, készek voltak eljönni a betervezett közösségápoló alkalomra, amit Négyfaluban tartottunk a FAST alapitvány épületében. A nagy havazás miatt nagyon lassan lehetett közlekedni, ezért csak du. 2 órára tudtam összegyűjteni a mozgássérülteket. Szerettem volna dr. Takó Ilona nénit is elhozni Brassóból, de már nem volt időm elmenni utana, és az út is le volt zárva. Ez lett volna az első alkalom, hogy a csoportunkkal találkozzon. Tudom, hogy semmi sem történik véletlenül. Hiszem, hogy Isten még ad alkalmat, hogy ő is részt vegyen a közös alkalmainkon, ha az ő akaratával megeggyezik. Imádkozom érte. Vakon Ottó (Szatmár megyéből) és Kis Zalán (Sarmaságról) vendégeink voltak. Közös ebéddel kezdődött a program. Ezelőtt lehetőség volt személyes beszélgetésekre, eszmecserére. Ebéd után énekléssel majd Zalán bizonyságtételével és az igei üzenettel folytatódott. A decemberi hónap eseményeit is megbeszéltük és a végén imádkoztunk. Én alig várom a közös alkalmainkon, hogy imádkozzunk. Mindig épülök és bátorítást kapok hallva az őszinte imákat. Amint a háromfalusiakat vittem haza, három autót kellett kinyomjunk a sáncból, köztük egy mentőt is. A nagy havazásba lecsúsztak az úttestről. A nap végén hálát adtam az Úrnak, hogy minket megőrzött és nem akadtunk el.

Ismét együtt

Vakon Ottó boldog volt, hogy velünk lehet és mi is örültünk a jelenlétének.

Az ezt követő vasárnap is nagyon zsúfolt volt, de kiváltság az Úr munkájában fáradozni. Már reggel 9 órakor összegyültünk a brassói elöljárókkal beszélgetni és imádkozni. Kiss Zoltán testvér látogatott el hozzánk, akivel megosztottuk a gyülekezetünk ügyes-bajos dolgait, de leginkább a lelkipásztor hívással kapcsolatos kérdéseket. Építő volt ez a beszélgetés mindannyiunk számára. Tesvérünk hirdette az igét délelőtt a gyülekezetben. Közvetlen a délelőtti összejövetel után Szakál István és Paul Elemér testvérekkel elmentünk Pürkrecre, hogy beszélgessünk az evangélikus lelkésszel és meghívjuk egy adventi szolgálatra Brassóba. A meghívást nem fogadta el. Hogy miért, azt most nem részletezem. Imádkozni kell érte, hogy Isten munkálkodjon a szívében. Délután 3-tól Pürkerecen, 5-től pedig Négyfaluban szolgáltam. Vakon Ottó este visszautazott. Nagyon hálás volt, hogy egy hétvégét a családunkkal és a Reménység Csoporttal tölthetett. Zalán hétfő délelőtt Szentgyörgy felé vette az útját, én pedig Bukarestbe kellett utazzam a repüllőtérre. Az elmúlt hét folyamán ismét meglátogattam egy idős házaspárt Négyfaluból, akik aggódnak a lányuk miatt, mivel a férje beadta a válópert. A lányuk barátkozó és a kisfia rendszeresen jár a gyerekfoglakozásra hozzánk. Eddig úgy néz ki, hogy minden fáradozás hiába, mert a férje hajlíthatatlan. Már volt egy tárgyalásuk amin én is résztvettem. Január 15-én lesz a második. Kérlek imádkozzatok ezért a családért és értem is, hogy Isten használni tudjon a békéltetés szolgálatában. Pali felhívott a telefonon és örömmel újságolta, hogy jók a leguttóbbi vizsgálati eremények és 3 hónapig nem kell menjen az onkológiára kezelésre. Nagyon hálás, hogy imában hordozzuk. Kérlek imádkozztok ti is velünk együtt Pali gyógyulásáért, "...mert igen hasznos az igaz ember buzgó könyörgése."

Rodé 3 éves

Vasárnap (november 16-án) Rodé betöltötte a 3 évet. Nagyon hálásak vagyunk Istennek érte. Korához képest nagyon értelmes. Nagyon szeret óvodába járni és énekelni. Az összejöveteleinken úgy Pürkerecen mint Négyfaluban hűségesen szolgálnak énekkel és verssel. Az Úr áldja meg őket, hogy a maga idejében megtérjenek és hűséges követői legyenek Krisztusnak.

Most ez esetben cicás tortát készítettem Rodénak, aminek nagyon örült.

Rodé a szülinapi tortával

Édesanya és a gyerekek

Édesapa és a gyerekek

Ma délután Krizbán szolgáltam. Úrvacsorához is járultunk az ottani testvérnőkkel. Velem még három személy jött: Mózes bácsi Brassóból, Zalán az unokaöcsém (aki nálunk van a héten) és Vakon Ottó, aki az éjszaka érkezett hozzánk Szatmárnémeti mellől. Ottó velünk táborozott a nyáron a Barnabás házban, hiszen ő is mozgássérült. Hazafele ifjúságira is bementünk Brassóba.

Holnap ismét együtt leszünk a Reménység Csoporttal. Összegyülünk, hogy együtt épüljünk Isten igéje és a közösséggyakorlás által. Vakon Ottó vendégünk igy találkozhat a többi csapattársakkal is. A négyfalusi FAST alapítvágynál fogunk összegyülni, mert a lakásunk túl kicsinek bizonyul. Közös ebédünk lesz. A jó hír az, hogy bővül a csoportunk. Egy brassói moszgássérült néni, dr. Takó Ilona először lesz velünk holnap. Orvosnőként dolgozott annak idején Kovászna megyében, de már nyúgdíjjas és egy távoli rokona visel gondot rá jelenleg. Kérlek imádkozatok a honapi alkalmunkért, hogy Istem munkálkodjon és adjon áldást.

Megmozdul a parton a víz...

Lehet többen arra gondoltatok, hogy minket is elvitt az áradat, hiszen semmi életjelt nem adtam magunkról (legalább is itt a blogon) már július óta. Hála az Úrnak, hogy jól vagyunk mi is itt Hétfalu vidékén és a szüleim is Sarmaságon. Az árvíz óta már sokszor kisütöt a nap Sarmaság fölött és a nagy víznek már a nyomát is alig látni. A szülei házunk táján már nem az a látvány fogadott, mint a legutóbbi bejegyzésemhez csatolt képen látható. A szemét, iszap és a fölforgatott bútrok helyett frissen meszelt, felújított lakásba fogadtak a szüleim. Édesanyám is megvígasztalódott és már nem a múltan tűnődött. Mindebből azt a tanulságot vontam le, hogy Isten kegyelmének és szeretetének a napsugara meg tudja újítani azon testvéreinket is, akiket a bűn teljesen elárasztott és életük Krisztus illata helyett a halál bűzét árasztja. Az életük tele van világi hordalékkal, zürzavar és kétségbeesés jellemzi őket. Mig írom e sorokat eszembe jutnak ilyen emberek a rokoni körömből, az ismerőseim közül és imádkozom értük "Úram, a te kegyelmed megújító hatalmával vedd körül őket. Könyörülj meg rajtuk, hogy az életük ismét rád mutasson!" Két ének viszhangzik a szívemben: "Mentsd aki elmerűl, óvd aki pusztul..." valamint "Messzi tájról hallatszik az üzenet, jöjjetej, jöjjetek. Bűnmocsárban sűllyedező lelkeket metsetek, mentsetek..." Bárcsak alkalmas eszközök lehetnénk Isten kezében, akiket használhat ilyen elesett tesvéreink megmentésében.

Július óta sok minden történt velünk. Egy néhányat említek meg csak.

Miután Mike József testvérem családjával elköltözött Belényesbe, engem bíztak meg a Brassói gyülekezet és körzet ügykezelésével addig míg új lelipásztort hívnak. Ez a megbízás kibővítette a munkakörömet és igy több a tennivaló. De szeretném, ha ez több imával is párosulna, mert igy több mindent kell megbeszélni Istennel. Szeretném ezt a megbízatást is kellő alázattal és felelősségteljesen végezni. Kérlek imádkozzatok értem és a Brassói Gyülekezetért, hogy felismerjük Isten vezetését a lelkipásztor kérdésben.

Az Úr rendelt egy másik autót, amiét nagyon hálásak vagyunk: Volkswagen Passat-Kombi, 1994-es évjáratú. Isten felhasznált egy családot (innen Erdélyből), hogy ezt az autót megvegyék nekünk, hogy hatékonyabban tudjuk végezni a misszió munkát. A 31 éves Dacia-ért is hálásak voltunk, de ezért a kocsiért talán szavakban nem is tudjuk kifejezni hálánkat. A Reménység Csoport tagjai is folyamatosan imádkoztak egy jobb autóért. Az imájukra ez az autó a felelet.Az Úr áldja meg az adományozó családot (nevet nem említhetek), és az ő imájukat is hallgasa meg, amikor kéréseikkel hozzá fordúlnak.

A Reménység Csoporttal és a Pürkereci Gyülekezet tagjaival augusztus 29-31 között Sinaian voltunk egy közösségápoló hétvégén. Valaki ideadta a panzióját. Áldott alkalmunk volt.

Ohana Panzió - Sinaia

Együtt a hegyen

November 9-én ismét megmozdúlt a víz Barssóban. A Reménység Csoport egyik tagja, Váncsa Gyöngyi tett vallást a hitéről a bemerítés vizében. Szívből és átéléssel énekelt "Ha nincs is társam követem mégis őt...", mert ez esetben nem volt társa. De hisszük, hogy Isten tovább folytatja szabadító munkáját itt Hétfalu vídékén, és lesz társa.

Ottó, Váncsa Gyöngyi és ifj. Veress Ernő

A hétfalusi barátkozók csoportja

Ifj. Veress Ernő testvérünk szolgált úgy délelőtt mint délután. A Hétfalu vídékéről érkezett barátkozókkal valamint a Reménység Csoport tagjaival közös ebédünk volt az imaház kistermében. Áldott lgyen az Úr neve ezért a csodálatos napért.
Majd folytatom a a beszámolókat. Igyekszem ezután rendszeresen írni. Remélem sikerülni is fog.

"...jön a víz, jön az ár"

Ezelőtt két órával hívott fel édesapám Sarmaságról és elmondta, hogy bement a víz a nyári konyhába. Eddig még ilyen nem történt. Annyira megnőtt a vízszint a sok esőzések miatt, hogy nagyon sok házat elöntött. A Zilah patak folyik közel hozzánk és van amikor kiönt. A Miskidombról lezúdúlnó víz egz része is a szülőházunk előtt szokott lefutni. Édesapám ez estben sem esett kétségbe, mert alaptermészeténél fogva nagyon optimista.

Édesapám -Kis Károly - várja, hogy apadjon a víz

Az életben nagyon sok nehézségen ment keresztül (7 évig volt orosz fogságba a II. Világháború után) és megedződött, de ami a legfontosabb, hogy megtanult Istenben bízni minden körülmények között. Már 86 éves, de még hála az Úrnk jó egészségnek örvend. Az imaházba általában biciklivel jár. Édesanyám már másabb természetű. Ő törékenyebb és könnyebben kétségbe esik. Édesapám szokta bátorítani őt is. Ez esetben is könnyekre fakadt, amikor látta, hogy a víz bement a lakásba. A hűtő az asztalra került.

Édesanyám a nyári konyhában

Ma este már ő is nyugodt volt és elfogadta a helyzetet. A veteményes kertet sajnálta, ahol annyit dolgozott és egy néhány óra alatt mindent belepett az iszap. Vajon még ilyen helyzetben is lehet hálát adni Istennek? Ige, mert vannak olyan falvak, városok még országunkba is, ahol az egész házat elvitte az ár. Mindezeknek meg kell történniük, hiszen az utolsó időket éljük és az árvizek, földrendések által Isten felhívja figyelmünket, hogy közel a vég. Nekünk az utolsó idők megpróbáltatásai között is felemelt fővel kell járjunk, mint akit tudjuk, hogy meg vagyunk váltva egy örök életre: "Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok" (Luk 21,28). Míg időnk van szolgáljunk hűségesen, végezve a lélekmentés szolgálatát, mint ahogy egy ismert énekben van megfogalmazva: "Mentsd aki elmerül, óvd aki pusztul..."

Hargita utótalálkozó Négyfaluban

Július 13-án délután 6 órától Hargita Utótalálkozót tartottunk Négyfaluban a diák klubban. Erre meghívtuk a táborozó gyerekek szüleit, rokonai és persze még másokat is a városból. A gyerekek beszámoltak a táborozásról. Voltak, aki bizonyságot tettek megtérésükről. Szépen énekeltek, furulyáztak, csengőztek és még doboltak is. A táborban többek között ezeken a hagszereken is tanulhattak. A Reménység Csoporttal is énekeltünk egy éneket, Pali elmondta, hogy mivel foglalkoztunk, Gyöngyi pedig felolvasta a személyes küldetés nyilatkozatát, amit a táborban készített el. A istentisztelet utolsó felében egy amerikai tv. hirdette az evangéliumot a Róm 8,14-17 alapján. A szerető Atyáról beszélt, aki vágyik arra, hogy átölelje tőle eltávolodott gyermekeit. El akarja venni bűneiket, félelmeiket, szorongásaikat és ezek helyett bűnbocsánatot, szeretetet, védelmet és biztonságot akar adni ami a fiúság áldása. Hálás vagyok az Úrnak, hogy olyan személyek is jelen voltak, aki eddig nem jöttek el az összejöveteleinkre. Ez is nagyszerű lehetőség volt hinteni az igemagot a hétfalusi csángó emberek szívébe. "Add Uram, hogy minél több igemag jó talajra találjon és gyümölcsöt hozzon, Ámen."

Teltház a délutáni istentiszteleten

A gyerekek furulyáznak

Csengő hangon is száll az ének

A Reménység Csoport is szolgált

Egy amerikai lp. az Xtreme Mission's részéről igét hirdet,

Fülöp József fordítja

Mike József búcsúszolgálata Pürkerecen július 13-án

A pürkereci kis közösségtől július 13-án búcsúzott el Mike József tv. A 11 évi brassói szolgálata alatt a pürkereci gyülekezetet is építette az Úr testvérünk igei és zenei szolgálatai által. Habár a munkamegosztás szerint nem az ő munkaköréhez tartozott Pürkerec, mégis mindig készséggel vállalt szolgálatot itt is, amikor erre megkérték. A Hozsánna Kórus felemelő énekeit is sokszor élvezhették a helybeliek. Én, mint a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora a Zsid 13,14-15 alapján montam köszönetet az Úrnak és testvérünknek az itt végzett szolgálatáért, majd Rab János testvér a tagok nevében mondott búcsúbeszédet. Jószef testvér a 2Thessz 2,15-16 alapján, mintegy utolsó üzenetként a hívő élet két fontos összetvőjére hívta fel a figyelmünket. Előbb a hívő élet statikus eleméről beszélt - "álljatok szilárda" (15v), majd ezt követően a dinamikus elemről "...minden jó cselekedetben és beszédben" (16v). A végén körbe álltunk, megfogtuk egymás kezét és így imádkoztunk. Együtt mondtunk hálát és kértük Isten áldását József tv. és családja életére, akik a belényesi körzetben fogját folytatni szolgálatukat. A végén képeket is készítettünk, hogy a következő nemzedék is emlékezni tudjon majd az Úr csadáira, amiket ebben az időszakban végzett az ő szolgáin keresztül a közösség életében.

Az Xtreme Mission's szolgálata Négyfaluban július 11-17 között

Az Xtreme Missions ezen a nyáron is ellátogatott Négyfaluba. Lee Wisdom tv. vezetésével egy 13 fős amerikai csoport szolgálhatott közöttünk. Fülöp József és felesége, Dalma az Xtreme Mission's romániai képviselői, amióta beindult a gyerekmisszió hűségesen szolgálnak a négyfalusi gyerekek között. A Brassói fiatalok közül még Iza és Hermina segitettek a nyári misszióban. A programot a mi javaslatunk szerint állítottuk össze. Délelőttönként 10 órától a Reménység Csoporttal voltunk együt. Közös áhítatot tartottunk, énekeltünk és az igével foglalkoztunk. Ezenkívül volt kézimunka is. 12 órától a csoport egy részével olyan mozgássérülteket látogattunk meg, akik már rég nem jöhettek ki a lakásukból vagy az udvarukról. Két kórházban is voltunk beteget látogatni. Négyfaluban az Ilyés Erzsike (aki a Reménység Csoport tagja) hugát, Liviát látogattuk meg, Brassóban pedig Palit az onkológián. Imádkoztunk értük, bizonyságot tettünk és énekeltünk. Nagyon jó volt látni a hálás mosolyt az arcukon. A látogatás után közös ebéddel folytatódott a napi program. A szolgáló csoport és a Reménység Csoport együtt ebédelt. Délután 3 órától angol tanítás következett. Erre gyerekek érkeztek és a Reménység Csoport tagjai is szogalmasan tnulták az angolt. 5 órától a gyerekekkel voltunk együtt a játszótéren. Játszottunk, énekeltünk, bibliai leckét és aranymondást tanítottunk és imádkoztunk velük. Azzal a hittel végeztük minezt, hogy a maga idejében az elhintett igemag ki fog kelni és gyümölcsözni fog. Este 7 órától kedden és csütörtökön anyukák körét is tartottak a nőtestvérek a lakásunkon. Szerda este 7 órától Pürkerecre mente ki nőikört tartani. Mindenért amit tehettünk, az Úré legyen a dicsősség. Hiszem azt, hogy külföldi testvéreink számára is bátorító volt az itteni szolgálat és hazamenve még buzgóbban tudják szolgálni az Urat. Szeretetük és szolgálatuk által minket is formált és épített az Úr.

A magyar gyerekek csoportfoglalkozáson

Játé közben

A Xtreme Mission's és a Reménység Csoport a diák klubban

Reggeli áhítat a Katica néni udvarán


Szorgalmas diákok - angol tanulás közben

Visszatekintés a táborozásra

A idén is megáldotta az Úr a táborozásunkat, akár csak az elmúlt években. Nagyon jó volt tapasztalni, hogy a közösség gyakorlásának egy magasabb szintjére jutott a Csoport. Érződött, hogy összhangba mennek a dolgok és olyan volt, mintha egy nagy család lett volna együtt. Annak is örültem, hogy a Csoport nagy szeretettel befogadta Vakon Ottót, akit addig nem ismertünk. Külön megköszönte, hogy nem néztük le beszédhibája miatt, hanem szeretettel vettük körül. Számomra felemelő és épitő volt együtt imádkozni a csoporttagokkal. Minden nap imádkoztunk betegekért, szüksében levőkért és persze azért, hogy Isten folytasa bennünk átfotmáló munkáját. Ha arra gondolok, hogy első évben még legtöbben nem imádkoztak hangosan, most hallva buzgó és őszinte imájukat, csak annyit tudok mondani: Hála érte és az Úré minden dicsőség! A heti sorozatunkban a küldetéssel foglakoztunk- Élni küldetés, amint már írtam. A jeligénk a Jn 17,18 volt: "Ahogyan elküldtél engem a világba, én is elküldtem őket a világba..." Használt idézet: "Keresztyénnek lenni azt jelent, hogy Jézus Krisztus képviselőjeként elküldetni a világba"- Rick Warren. Napi témák: (1) A küldetés meghatározása, (2) Isten elhívottai és majd küldöttei - bibliai példák, (3) A küldetés jelentősége és fontossága, (4) A küldetés ára, (5) Isten különmegbízottai: Sorakozó! - a küldetés sajátos (személyre szabott) vetülete, (6) "Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába" -Lk 10,2 - szükség van rád is, (7) Személyes küldetésünk és a Reménység Csoport küldetésének a megfogalmazása - gyakorlati feladat. Ezek voltak a témák amiket kifejtettünk és megbeszéltünk. Vannak a csoportunkból olyanok, akik már megtértek és megtalálták Kriszustól kapott küldetésüket és igyekeztek a hét végére meg is fogalmazni. Vannak, akik még barátkozók és keresők. Értük imádkozunk, hogy merjenek tovább lépni a hit és az engedelmesség útján. A végén már egy pár küldetési nyilatkozatot fel is olvashattunk. Ezekből majd idézek későbbi bejegyésekben. Add Uram, hogy minél több mozgássérült megtalálja benned élete értelmét, célját és örömmel szolgálva tudja teljesítrni küldetését ebben világban.

A Reménység Csoport

Hétfalu és Brassó vidékéről 16 gyereket is vittünk táborozni. A beszámolók alapján nekik is nagyon jól telt. Voltak megtérések és megújúlások a gyerekek között. Egy amerikai csoport volt a fő szervezője ennek a gyerekturnusnak. Tőlünk Fülöp Dalma, Sinka Ildikó, Fiscaleanu Júlia, Borzási Péter és Borzási Dávid voltak, mint felügyelők és tanítók. Nagyon sokszínű volt a tevékenység, amit a gyerekek különös módon élveztek. Tőllünk egy 14 éves fiúnak, aki először volt velünk a táborba az volt a véleménye, hogy ennél jobban nem lehetett volna megszervezni a táborozást. Hála az Úrnak, hogy a gyerekek táborozási költségének a felét támogatásokból tudtuk fedezni. Köszönjük szépen azon személyeknek a pürkereci, négyfalusi és brassói gyülekezetből, akik erre a célra adakoztak.

Hétfalusi gyerekcsoport

Kirándulás