Kölcsönös gondoskodás

Szombaton, november 29-én Ploiești mellet, Brazi-on voltam egy konferencián. Mozgássérülteknek szervezték és engem is meghívtak. A Ionică barátom, aki szabadkeresztyén már egy jópár éve szolgál a mozgássérültek felé. Isten áldása van az életén és szolgálatán. Kocsival mentem, így Palit és Ildikót is vihettem magammal a csoportunkból és még felvettünk egy mozgássérültet Bușteni-ből. "A depresszió" - volt a konferencia témája. Nagyon tartalmas és építő előadás volt. Megérintett egy tolókocsis fiatalember imája. Hangosan imádkozott, de csak egy egy betűt tudott kimondani. Egy vak lány fordította, hogy mindannyian értsük. A Lélek ereje áradt az imájából. Látni azt, hogy a hátrányos helyzetük ellenére miként szolgálják az Urat és készek egymás felé is szolgálni, kiegészíteni a másik hiányosságát, hát ez csodálatos volt. Az 1Kor 12-ből eszembe jutott egy néhány igevers: "...hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így, ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Kriszus teste vagytok, és egyenként annak tagjai" (1Kor 12,25b-27). Bárcsak gyülekezeteinkben mélyebben átélhetnénk a Krisztus által megszabott egymásrautaltság áldásait és tudnánk egymásról gondoskodni.

Akit etetnek az említett beszédhibás fiatalember, a világoskék blúzban pedig a vak lány, aki fordított.

Ugyanezen a napon érkezett hozzánk Gyarmati Emilia Székelyudvarhelyről. A feleségemmel már rég próbálták eggyeztetni a programot, hogy eljöhessen legalább egy hétvégére hozzánk. Végre sikerült. A gyerekek nagyon szeretnek Emiliával játszani.

...talán még hasonlítnak is egymásra

Sallai Jakab és felesége Maresz vasárnap a Brassói gyülekeztben szolgáltak. Örültünk, hogy elfogadták meghívásunkat és eljöttek. Az Úr áldja meg tesvéreinket is és tegye eredményessé munkájukat. Én csak a délutáni istentiszteletre tudtam bemenni Brassóba, mert Pürkerecen és Négyfaluban is szolgáltam. A 37 Zsolt. 7 verse alapján a "Csendes várakozás"-ról hirdettem az adventi üzenetet. Bárcsak ebben a felgyorsult, zajos világban sok emberi szív megtalálná azokat a csendes perceket, vagy órákat, amelyekben meghallaná Isten hangját. Add Uram, hogy így legyen, Ámen.

Visszatekintés

November 22-re (szombat) lehullott a hó Csángliában. Már reggelre 15-20 cm-es hó borított mindent. Ez esetben nem örültem annyira mint máskor szoktam. Azon gondolkodtam, hogy vajon a Reménység Csoport tagjai vállalják-e, hogy a csúszós útviszonyok ellenére eljöjjenek a találkozásunkra? Hát nem csalódtam. Mind vállalták. Leküzdve az akadályokat, készek voltak eljönni a betervezett közösségápoló alkalomra, amit Négyfaluban tartottunk a FAST alapitvány épületében. A nagy havazás miatt nagyon lassan lehetett közlekedni, ezért csak du. 2 órára tudtam összegyűjteni a mozgássérülteket. Szerettem volna dr. Takó Ilona nénit is elhozni Brassóból, de már nem volt időm elmenni utana, és az út is le volt zárva. Ez lett volna az első alkalom, hogy a csoportunkkal találkozzon. Tudom, hogy semmi sem történik véletlenül. Hiszem, hogy Isten még ad alkalmat, hogy ő is részt vegyen a közös alkalmainkon, ha az ő akaratával megeggyezik. Imádkozom érte. Vakon Ottó (Szatmár megyéből) és Kis Zalán (Sarmaságról) vendégeink voltak. Közös ebéddel kezdődött a program. Ezelőtt lehetőség volt személyes beszélgetésekre, eszmecserére. Ebéd után énekléssel majd Zalán bizonyságtételével és az igei üzenettel folytatódott. A decemberi hónap eseményeit is megbeszéltük és a végén imádkoztunk. Én alig várom a közös alkalmainkon, hogy imádkozzunk. Mindig épülök és bátorítást kapok hallva az őszinte imákat. Amint a háromfalusiakat vittem haza, három autót kellett kinyomjunk a sáncból, köztük egy mentőt is. A nagy havazásba lecsúsztak az úttestről. A nap végén hálát adtam az Úrnak, hogy minket megőrzött és nem akadtunk el.

Ismét együtt

Vakon Ottó boldog volt, hogy velünk lehet és mi is örültünk a jelenlétének.

Az ezt követő vasárnap is nagyon zsúfolt volt, de kiváltság az Úr munkájában fáradozni. Már reggel 9 órakor összegyültünk a brassói elöljárókkal beszélgetni és imádkozni. Kiss Zoltán testvér látogatott el hozzánk, akivel megosztottuk a gyülekezetünk ügyes-bajos dolgait, de leginkább a lelkipásztor hívással kapcsolatos kérdéseket. Építő volt ez a beszélgetés mindannyiunk számára. Tesvérünk hirdette az igét délelőtt a gyülekezetben. Közvetlen a délelőtti összejövetel után Szakál István és Paul Elemér testvérekkel elmentünk Pürkrecre, hogy beszélgessünk az evangélikus lelkésszel és meghívjuk egy adventi szolgálatra Brassóba. A meghívást nem fogadta el. Hogy miért, azt most nem részletezem. Imádkozni kell érte, hogy Isten munkálkodjon a szívében. Délután 3-tól Pürkerecen, 5-től pedig Négyfaluban szolgáltam. Vakon Ottó este visszautazott. Nagyon hálás volt, hogy egy hétvégét a családunkkal és a Reménység Csoporttal tölthetett. Zalán hétfő délelőtt Szentgyörgy felé vette az útját, én pedig Bukarestbe kellett utazzam a repüllőtérre. Az elmúlt hét folyamán ismét meglátogattam egy idős házaspárt Négyfaluból, akik aggódnak a lányuk miatt, mivel a férje beadta a válópert. A lányuk barátkozó és a kisfia rendszeresen jár a gyerekfoglakozásra hozzánk. Eddig úgy néz ki, hogy minden fáradozás hiába, mert a férje hajlíthatatlan. Már volt egy tárgyalásuk amin én is résztvettem. Január 15-én lesz a második. Kérlek imádkozzatok ezért a családért és értem is, hogy Isten használni tudjon a békéltetés szolgálatában. Pali felhívott a telefonon és örömmel újságolta, hogy jók a leguttóbbi vizsgálati eremények és 3 hónapig nem kell menjen az onkológiára kezelésre. Nagyon hálás, hogy imában hordozzuk. Kérlek imádkozztok ti is velünk együtt Pali gyógyulásáért, "...mert igen hasznos az igaz ember buzgó könyörgése."

Rodé 3 éves

Vasárnap (november 16-án) Rodé betöltötte a 3 évet. Nagyon hálásak vagyunk Istennek érte. Korához képest nagyon értelmes. Nagyon szeret óvodába járni és énekelni. Az összejöveteleinken úgy Pürkerecen mint Négyfaluban hűségesen szolgálnak énekkel és verssel. Az Úr áldja meg őket, hogy a maga idejében megtérjenek és hűséges követői legyenek Krisztusnak.

Most ez esetben cicás tortát készítettem Rodénak, aminek nagyon örült.

Rodé a szülinapi tortával

Édesanya és a gyerekek

Édesapa és a gyerekek

Ma délután Krizbán szolgáltam. Úrvacsorához is járultunk az ottani testvérnőkkel. Velem még három személy jött: Mózes bácsi Brassóból, Zalán az unokaöcsém (aki nálunk van a héten) és Vakon Ottó, aki az éjszaka érkezett hozzánk Szatmárnémeti mellől. Ottó velünk táborozott a nyáron a Barnabás házban, hiszen ő is mozgássérült. Hazafele ifjúságira is bementünk Brassóba.

Holnap ismét együtt leszünk a Reménység Csoporttal. Összegyülünk, hogy együtt épüljünk Isten igéje és a közösséggyakorlás által. Vakon Ottó vendégünk igy találkozhat a többi csapattársakkal is. A négyfalusi FAST alapítvágynál fogunk összegyülni, mert a lakásunk túl kicsinek bizonyul. Közös ebédünk lesz. A jó hír az, hogy bővül a csoportunk. Egy brassói moszgássérült néni, dr. Takó Ilona először lesz velünk holnap. Orvosnőként dolgozott annak idején Kovászna megyében, de már nyúgdíjjas és egy távoli rokona visel gondot rá jelenleg. Kérlek imádkozatok a honapi alkalmunkért, hogy Istem munkálkodjon és adjon áldást.

Megmozdul a parton a víz...

Lehet többen arra gondoltatok, hogy minket is elvitt az áradat, hiszen semmi életjelt nem adtam magunkról (legalább is itt a blogon) már július óta. Hála az Úrnak, hogy jól vagyunk mi is itt Hétfalu vidékén és a szüleim is Sarmaságon. Az árvíz óta már sokszor kisütöt a nap Sarmaság fölött és a nagy víznek már a nyomát is alig látni. A szülei házunk táján már nem az a látvány fogadott, mint a legutóbbi bejegyzésemhez csatolt képen látható. A szemét, iszap és a fölforgatott bútrok helyett frissen meszelt, felújított lakásba fogadtak a szüleim. Édesanyám is megvígasztalódott és már nem a múltan tűnődött. Mindebből azt a tanulságot vontam le, hogy Isten kegyelmének és szeretetének a napsugara meg tudja újítani azon testvéreinket is, akiket a bűn teljesen elárasztott és életük Krisztus illata helyett a halál bűzét árasztja. Az életük tele van világi hordalékkal, zürzavar és kétségbeesés jellemzi őket. Mig írom e sorokat eszembe jutnak ilyen emberek a rokoni körömből, az ismerőseim közül és imádkozom értük "Úram, a te kegyelmed megújító hatalmával vedd körül őket. Könyörülj meg rajtuk, hogy az életük ismét rád mutasson!" Két ének viszhangzik a szívemben: "Mentsd aki elmerűl, óvd aki pusztul..." valamint "Messzi tájról hallatszik az üzenet, jöjjetej, jöjjetek. Bűnmocsárban sűllyedező lelkeket metsetek, mentsetek..." Bárcsak alkalmas eszközök lehetnénk Isten kezében, akiket használhat ilyen elesett tesvéreink megmentésében.

Július óta sok minden történt velünk. Egy néhányat említek meg csak.

Miután Mike József testvérem családjával elköltözött Belényesbe, engem bíztak meg a Brassói gyülekezet és körzet ügykezelésével addig míg új lelipásztort hívnak. Ez a megbízás kibővítette a munkakörömet és igy több a tennivaló. De szeretném, ha ez több imával is párosulna, mert igy több mindent kell megbeszélni Istennel. Szeretném ezt a megbízatást is kellő alázattal és felelősségteljesen végezni. Kérlek imádkozzatok értem és a Brassói Gyülekezetért, hogy felismerjük Isten vezetését a lelkipásztor kérdésben.

Az Úr rendelt egy másik autót, amiét nagyon hálásak vagyunk: Volkswagen Passat-Kombi, 1994-es évjáratú. Isten felhasznált egy családot (innen Erdélyből), hogy ezt az autót megvegyék nekünk, hogy hatékonyabban tudjuk végezni a misszió munkát. A 31 éves Dacia-ért is hálásak voltunk, de ezért a kocsiért talán szavakban nem is tudjuk kifejezni hálánkat. A Reménység Csoport tagjai is folyamatosan imádkoztak egy jobb autóért. Az imájukra ez az autó a felelet.Az Úr áldja meg az adományozó családot (nevet nem említhetek), és az ő imájukat is hallgasa meg, amikor kéréseikkel hozzá fordúlnak.

A Reménység Csoporttal és a Pürkereci Gyülekezet tagjaival augusztus 29-31 között Sinaian voltunk egy közösségápoló hétvégén. Valaki ideadta a panzióját. Áldott alkalmunk volt.

Ohana Panzió - Sinaia

Együtt a hegyen

November 9-én ismét megmozdúlt a víz Barssóban. A Reménység Csoport egyik tagja, Váncsa Gyöngyi tett vallást a hitéről a bemerítés vizében. Szívből és átéléssel énekelt "Ha nincs is társam követem mégis őt...", mert ez esetben nem volt társa. De hisszük, hogy Isten tovább folytatja szabadító munkáját itt Hétfalu vídékén, és lesz társa.

Ottó, Váncsa Gyöngyi és ifj. Veress Ernő

A hétfalusi barátkozók csoportja

Ifj. Veress Ernő testvérünk szolgált úgy délelőtt mint délután. A Hétfalu vídékéről érkezett barátkozókkal valamint a Reménység Csoport tagjaival közös ebédünk volt az imaház kistermében. Áldott lgyen az Úr neve ezért a csodálatos napért.
Majd folytatom a a beszámolókat. Igyekszem ezután rendszeresen írni. Remélem sikerülni is fog.

"...jön a víz, jön az ár"

Ezelőtt két órával hívott fel édesapám Sarmaságról és elmondta, hogy bement a víz a nyári konyhába. Eddig még ilyen nem történt. Annyira megnőtt a vízszint a sok esőzések miatt, hogy nagyon sok házat elöntött. A Zilah patak folyik közel hozzánk és van amikor kiönt. A Miskidombról lezúdúlnó víz egz része is a szülőházunk előtt szokott lefutni. Édesapám ez estben sem esett kétségbe, mert alaptermészeténél fogva nagyon optimista.

Édesapám -Kis Károly - várja, hogy apadjon a víz

Az életben nagyon sok nehézségen ment keresztül (7 évig volt orosz fogságba a II. Világháború után) és megedződött, de ami a legfontosabb, hogy megtanult Istenben bízni minden körülmények között. Már 86 éves, de még hála az Úrnk jó egészségnek örvend. Az imaházba általában biciklivel jár. Édesanyám már másabb természetű. Ő törékenyebb és könnyebben kétségbe esik. Édesapám szokta bátorítani őt is. Ez esetben is könnyekre fakadt, amikor látta, hogy a víz bement a lakásba. A hűtő az asztalra került.

Édesanyám a nyári konyhában

Ma este már ő is nyugodt volt és elfogadta a helyzetet. A veteményes kertet sajnálta, ahol annyit dolgozott és egy néhány óra alatt mindent belepett az iszap. Vajon még ilyen helyzetben is lehet hálát adni Istennek? Ige, mert vannak olyan falvak, városok még országunkba is, ahol az egész házat elvitte az ár. Mindezeknek meg kell történniük, hiszen az utolsó időket éljük és az árvizek, földrendések által Isten felhívja figyelmünket, hogy közel a vég. Nekünk az utolsó idők megpróbáltatásai között is felemelt fővel kell járjunk, mint akit tudjuk, hogy meg vagyunk váltva egy örök életre: "Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok" (Luk 21,28). Míg időnk van szolgáljunk hűségesen, végezve a lélekmentés szolgálatát, mint ahogy egy ismert énekben van megfogalmazva: "Mentsd aki elmerül, óvd aki pusztul..."

Hargita utótalálkozó Négyfaluban

Július 13-án délután 6 órától Hargita Utótalálkozót tartottunk Négyfaluban a diák klubban. Erre meghívtuk a táborozó gyerekek szüleit, rokonai és persze még másokat is a városból. A gyerekek beszámoltak a táborozásról. Voltak, aki bizonyságot tettek megtérésükről. Szépen énekeltek, furulyáztak, csengőztek és még doboltak is. A táborban többek között ezeken a hagszereken is tanulhattak. A Reménység Csoporttal is énekeltünk egy éneket, Pali elmondta, hogy mivel foglalkoztunk, Gyöngyi pedig felolvasta a személyes küldetés nyilatkozatát, amit a táborban készített el. A istentisztelet utolsó felében egy amerikai tv. hirdette az evangéliumot a Róm 8,14-17 alapján. A szerető Atyáról beszélt, aki vágyik arra, hogy átölelje tőle eltávolodott gyermekeit. El akarja venni bűneiket, félelmeiket, szorongásaikat és ezek helyett bűnbocsánatot, szeretetet, védelmet és biztonságot akar adni ami a fiúság áldása. Hálás vagyok az Úrnak, hogy olyan személyek is jelen voltak, aki eddig nem jöttek el az összejöveteleinkre. Ez is nagyszerű lehetőség volt hinteni az igemagot a hétfalusi csángó emberek szívébe. "Add Uram, hogy minél több igemag jó talajra találjon és gyümölcsöt hozzon, Ámen."

Teltház a délutáni istentiszteleten

A gyerekek furulyáznak

Csengő hangon is száll az ének

A Reménység Csoport is szolgált

Egy amerikai lp. az Xtreme Mission's részéről igét hirdet,

Fülöp József fordítja

Mike József búcsúszolgálata Pürkerecen július 13-án

A pürkereci kis közösségtől július 13-án búcsúzott el Mike József tv. A 11 évi brassói szolgálata alatt a pürkereci gyülekezetet is építette az Úr testvérünk igei és zenei szolgálatai által. Habár a munkamegosztás szerint nem az ő munkaköréhez tartozott Pürkerec, mégis mindig készséggel vállalt szolgálatot itt is, amikor erre megkérték. A Hozsánna Kórus felemelő énekeit is sokszor élvezhették a helybeliek. Én, mint a gyülekezet jelenlegi lelkipásztora a Zsid 13,14-15 alapján montam köszönetet az Úrnak és testvérünknek az itt végzett szolgálatáért, majd Rab János testvér a tagok nevében mondott búcsúbeszédet. Jószef testvér a 2Thessz 2,15-16 alapján, mintegy utolsó üzenetként a hívő élet két fontos összetvőjére hívta fel a figyelmünket. Előbb a hívő élet statikus eleméről beszélt - "álljatok szilárda" (15v), majd ezt követően a dinamikus elemről "...minden jó cselekedetben és beszédben" (16v). A végén körbe álltunk, megfogtuk egymás kezét és így imádkoztunk. Együtt mondtunk hálát és kértük Isten áldását József tv. és családja életére, akik a belényesi körzetben fogját folytatni szolgálatukat. A végén képeket is készítettünk, hogy a következő nemzedék is emlékezni tudjon majd az Úr csadáira, amiket ebben az időszakban végzett az ő szolgáin keresztül a közösség életében.

Az Xtreme Mission's szolgálata Négyfaluban július 11-17 között

Az Xtreme Missions ezen a nyáron is ellátogatott Négyfaluba. Lee Wisdom tv. vezetésével egy 13 fős amerikai csoport szolgálhatott közöttünk. Fülöp József és felesége, Dalma az Xtreme Mission's romániai képviselői, amióta beindult a gyerekmisszió hűségesen szolgálnak a négyfalusi gyerekek között. A Brassói fiatalok közül még Iza és Hermina segitettek a nyári misszióban. A programot a mi javaslatunk szerint állítottuk össze. Délelőttönként 10 órától a Reménység Csoporttal voltunk együt. Közös áhítatot tartottunk, énekeltünk és az igével foglalkoztunk. Ezenkívül volt kézimunka is. 12 órától a csoport egy részével olyan mozgássérülteket látogattunk meg, akik már rég nem jöhettek ki a lakásukból vagy az udvarukról. Két kórházban is voltunk beteget látogatni. Négyfaluban az Ilyés Erzsike (aki a Reménység Csoport tagja) hugát, Liviát látogattuk meg, Brassóban pedig Palit az onkológián. Imádkoztunk értük, bizonyságot tettünk és énekeltünk. Nagyon jó volt látni a hálás mosolyt az arcukon. A látogatás után közös ebéddel folytatódott a napi program. A szolgáló csoport és a Reménység Csoport együtt ebédelt. Délután 3 órától angol tanítás következett. Erre gyerekek érkeztek és a Reménység Csoport tagjai is szogalmasan tnulták az angolt. 5 órától a gyerekekkel voltunk együtt a játszótéren. Játszottunk, énekeltünk, bibliai leckét és aranymondást tanítottunk és imádkoztunk velük. Azzal a hittel végeztük minezt, hogy a maga idejében az elhintett igemag ki fog kelni és gyümölcsözni fog. Este 7 órától kedden és csütörtökön anyukák körét is tartottak a nőtestvérek a lakásunkon. Szerda este 7 órától Pürkerecre mente ki nőikört tartani. Mindenért amit tehettünk, az Úré legyen a dicsősség. Hiszem azt, hogy külföldi testvéreink számára is bátorító volt az itteni szolgálat és hazamenve még buzgóbban tudják szolgálni az Urat. Szeretetük és szolgálatuk által minket is formált és épített az Úr.

A magyar gyerekek csoportfoglalkozáson

Játé közben

A Xtreme Mission's és a Reménység Csoport a diák klubban

Reggeli áhítat a Katica néni udvarán


Szorgalmas diákok - angol tanulás közben

Visszatekintés a táborozásra

A idén is megáldotta az Úr a táborozásunkat, akár csak az elmúlt években. Nagyon jó volt tapasztalni, hogy a közösség gyakorlásának egy magasabb szintjére jutott a Csoport. Érződött, hogy összhangba mennek a dolgok és olyan volt, mintha egy nagy család lett volna együtt. Annak is örültem, hogy a Csoport nagy szeretettel befogadta Vakon Ottót, akit addig nem ismertünk. Külön megköszönte, hogy nem néztük le beszédhibája miatt, hanem szeretettel vettük körül. Számomra felemelő és épitő volt együtt imádkozni a csoporttagokkal. Minden nap imádkoztunk betegekért, szüksében levőkért és persze azért, hogy Isten folytasa bennünk átfotmáló munkáját. Ha arra gondolok, hogy első évben még legtöbben nem imádkoztak hangosan, most hallva buzgó és őszinte imájukat, csak annyit tudok mondani: Hála érte és az Úré minden dicsőség! A heti sorozatunkban a küldetéssel foglakoztunk- Élni küldetés, amint már írtam. A jeligénk a Jn 17,18 volt: "Ahogyan elküldtél engem a világba, én is elküldtem őket a világba..." Használt idézet: "Keresztyénnek lenni azt jelent, hogy Jézus Krisztus képviselőjeként elküldetni a világba"- Rick Warren. Napi témák: (1) A küldetés meghatározása, (2) Isten elhívottai és majd küldöttei - bibliai példák, (3) A küldetés jelentősége és fontossága, (4) A küldetés ára, (5) Isten különmegbízottai: Sorakozó! - a küldetés sajátos (személyre szabott) vetülete, (6) "Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába" -Lk 10,2 - szükség van rád is, (7) Személyes küldetésünk és a Reménység Csoport küldetésének a megfogalmazása - gyakorlati feladat. Ezek voltak a témák amiket kifejtettünk és megbeszéltünk. Vannak a csoportunkból olyanok, akik már megtértek és megtalálták Kriszustól kapott küldetésüket és igyekeztek a hét végére meg is fogalmazni. Vannak, akik még barátkozók és keresők. Értük imádkozunk, hogy merjenek tovább lépni a hit és az engedelmesség útján. A végén már egy pár küldetési nyilatkozatot fel is olvashattunk. Ezekből majd idézek későbbi bejegyésekben. Add Uram, hogy minél több mozgássérült megtalálja benned élete értelmét, célját és örömmel szolgálva tudja teljesítrni küldetését ebben világban.

A Reménység Csoport

Hétfalu és Brassó vidékéről 16 gyereket is vittünk táborozni. A beszámolók alapján nekik is nagyon jól telt. Voltak megtérések és megújúlások a gyerekek között. Egy amerikai csoport volt a fő szervezője ennek a gyerekturnusnak. Tőlünk Fülöp Dalma, Sinka Ildikó, Fiscaleanu Júlia, Borzási Péter és Borzási Dávid voltak, mint felügyelők és tanítók. Nagyon sokszínű volt a tevékenység, amit a gyerekek különös módon élveztek. Tőllünk egy 14 éves fiúnak, aki először volt velünk a táborba az volt a véleménye, hogy ennél jobban nem lehetett volna megszervezni a táborozást. Hála az Úrnak, hogy a gyerekek táborozási költségének a felét támogatásokból tudtuk fedezni. Köszönjük szépen azon személyeknek a pürkereci, négyfalusi és brassói gyülekezetből, akik erre a célra adakoztak.

Hétfalusi gyerekcsoport

Kirándulás

Képek a táborozásról

A két Ottó a névnapi tortával

Pali a szülinapi tortával

Isten különmegbizottai: SORAKOZÓ!

Pali az új tolókocsijával, amit itt kapott a táborban.

A háttérben Csilla Sarmaságról

Csoportfoglalkozás

Ismét a Hargitán

Fent vagyunk a Harhita Tábotban a Reménység Csoporttal és 16 gyerekkel, akik Hétfalu vidékéről jöttek. Június 26-án jöttünk és július 4-én fogunk majd hazautazni. Én a Reménység Csoportot vezetem. Immár negyedik alkalommal táborozhatunk a Barnabás Házban. Isten most is végzi átformáló munkáját a mozgássérültek életében, amiért nagyon hálás vagyok. Erre a táborozásra a témánk: ÉLNI KÜLDETÉS. A mozgássérültekre úgy tekintek, mint Isten Különmegbizottaira, akiknek szpeciális küldetésük van.

Ma ebéd után Palit köszöntöttük születésnapja alkalmából tortával, ajándékkal, jókivánságokkal. Imádkoztunk érte, és kértük Isten, hogy hordozza karjain ebben az időszakban, amikor a halál árnyékának a völgyében vezet át az útja. Az Ottókat is köszöntötték a csoporttagok, mivel július 2-án Ottó nap lesz. Most két Ottó van a csoportunkban, ugyanis Szatmárnémeti mellől, Adorjónból velünk táborozik az idén egy kedves fiatalember, akit ugyszintén Ottónak hivnak. Mi is kaptunk egy külön tortát.

Majd még irni fogok és képeket is teszek fel. Addig is, kérlek imádkozzatok értünk, hogy a csoportunk minden tagja megismerje és elfogadja Jézus Krisztus, mint Megváltóját. A vágyam az, hogy az ő küldötteiként tudjunk majd lemenni a hegyről és megismerve küldetésünket, tudjunk élni az ő dicsőségére.
Köszönöm imáitokat!

Beni 4 éves

Nálunk ma reggel nagy sürgés forgás volt a konyhában. Még mielőtt a gyerekek felkeltek, el kellet készítsem a szülinapi tortát. Benike ma töltötte be a 4 évet. A feleségem megkért, hogy a megsütött piskótából fabrikáljak oroszlán-fej alakú szülinapi tortát, mert Benikének ez volt a kívánsága. Hát neki is láttam, mert szeretem a kihívásokat, meg persze a fiamat, és valamennyire sikerült is a terv. Nem volt sok időm művészkedni, de sikerül végül egy oroszlánt ábrázolni a tortán. A gyerekek csak az ünnepi ebéd után láthatták a "remekművet." Miután felkeltek a gyerekek, elmentünk Brassóba az állatkertbe. Benikének ez volt az első szülinapi meglepetés. Nagyon szereti az állatokat. Úgy Beni, mint Rodé nagyon boldogok voltak. Mi annak örültünk a legjobban, hogy örömöt szerezhettünk nekik. Gyarmati Emilia is velünk volt, aki a tegnap délután jött hozzánk.

Miután haza mentünk, az ünnepi ebéd következett. Benike alig várta, hogy jöjjön a következő meglepetés. Hát az tényleg meglepetés volt. A feleségem hirtelen készített egy kicsi tortát, amit behozott a szülinapi torta helyett.

Hát ez kész átverés - gondoltam magamban. A gyerekek nagyon örültek a kicsi tortának is, nem panaszkodtak. Nem hiába mondja Jézus "Míg olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek,..." Azt viszont megfigyeltem, hogy egyből nekiláttak, nehogy anélkül maradjanak. A feleségem végül behozta az igazi tortát. Beninek felcsillant a szeme, hálás mosoly ült az arcára, amikor meglátta a nagy oroszlánt és kifakadt örömében "Hurrá! Hurrá!"

Együtt örültünk mi is a gyerekekkel. Miután elfogyasztottuk a tortát igét olvastam és imádkoztunk mindannyian. Hálát adtunk Istennek Benikéért és a 4 évért. Ő is külön megköszönte Istennek, hogy megszületett és, hogy a mi gyerekünk lehet. Én azt kértem az Úrtól, hogy a maga idejében gyermekünk is Krisztust válassza. Negyedik meglepetésként az ajéndékot is megkapta Benike (és Rodé).

Délután még két órám maradt, hogy telekügyben járjak. Újból sikerült egy, két hasznos információt megtudni.

Hét órára Pürkerecre vittem a feleségemet nőikört tartani. Rodé, Emilia és a feleségem maradtak az imaháznál, én Benikével meglátogattam Orbán Anus nénit, aki egyedül él és mozgássérült. Az ő életéről egy regényt lehetne írni, amennyi szenvedésen ment át. Én megátogatom őt időközönként és bátorítom, imádkozom érte. Karácsonykor csomagot vittem neki és a Reménység Csoport részéről, pénzbeli adománnyal is segíthettük. Imádkozzatok Anus néniért, hogy az Úr viseljen gondot róla.

Most még átnézem az igéket, amiből holnap szolgálni fogok, imádkozom és lepihenek. Kívánom, hogy az Úr áldjon meg midannyiunkat akikre szolgálat vár. Tapasztaljuk meg, hogy Isten a kezébe vesz és élő üzenetet ad át rajtunk keresztül a hallgatóknak.

Telekvásár. Meghalt a Pali édesapja.

A héten telek ügyben jártam. Találtam eladó földterületeket amire építeni lehetne, de sajnos ezek túl nagyok (3300, 5000, 10000 m2). A tulajdonosok olyan vevőt keresnek, akik az egész területet megveszik. Ami az árakat illeti, elég drágák a telkek errefelé - 38 Euro/m2 az alsó határ. Ez a város szélén van, ahol a forgalmi gyűrűt épitik. A tavaly ősszel még 15 Euro-ért lehetett telket venni eze a részen, most ugyanott már 40-60 Eurót kérnek. Várható, hogy rövid idő alatt még tovább emelkednek az árak, mert itt építik a kerülő utat. A városban a házak között 100-120 Euro/m2 a telkek ára.
Mindezt azért írtam le, hogy tájékoztassalak beneteket az itteni árakról és, hogy imádkozzatok értünk. Tudom, hogy az Úr tud rendelni egy megfelelő telket, amire aztán építhetünk egy Missziós Házat (kápolna, Reménység Klub mozgássérültekel és pásztori lakás). Ez az Úrtól kapott látásunknak a része.
Arra gondoltam, hogy valakivel össze kellene fogni, hogy megvehessünk egy földterületet. Egy keresztyén alapitvány (FAST - http://www.fastcharity.ro) vezetője, Daniel Hristea nyitott egy ilyen partneri kapcsolatra, hiszen ők is építkezni szeretnének. A hét folyamán ki is néztünk egy telket, ami 5000 m2 (20,83x237,58), be van táblázva és a papirok rendbe vannak. A tulajdonos 38 Eurot kér négyzetméteréért, ennél olcsóbban nem adja. Kb. három hónapon belül kellene kifizetni a teljes összeget a tulajdonosnak. Hát ez rengeteg pénz. A telket fel lehet osztani kissebb területekre. Kettőnknek együtt kb 3500 m2-re lenne szükségünk, 1500 m2-t (három házhelyet) majd később eladnánk és ebből visszafordulna egy része a befektetésnek. Ami a mi részünket illeti, a pénzt erre a célra felajánlott adományokból szeretnők összegyűjteni és esetleg kölcsönből, amit majd visszafizetnénk. Daniellel van egy közös külföldi partnerünk (akit sokan ismernek a Szövetségünkből), Angus Cleaver, aki vállalja, hogy az alapitványukon keresztül összegyűjti a szükséges pénzösszeget (adományt és kölcsönt) a telek megvásárlására.
Mindezt azért osztom meg veletek, hogy imádkozzatok értünk és kérlek írjátok le véleményeteket, tanácsotokat, megjegyzéseteket ezzel kapcsolatosan. Mi már másfél éve imádkozunk, hogy az Úr rendeljen telket, amire építhetünk. Mi itt béreljük a lakást is és az összejöveteli termet is. Vajon ezt az ajtót az Úr nyitja számunkra, vagy még várnunk kell? Az Úr vezetésére szeretnénk figyelni mindenben, aki sokszor szolgatársaink, testvéreink véleménye által jelenti ki akaratát. Köszönöm előre is imáitokat és véleményeteket.

Szerdán én tartottam a leckét a gyerek csoportnak. Egy új tanulmányt kezdtünk, mivel a Bandi sorozatot már befejeztük. Az új tanulmány címe: Ötösfogat (3 kötetes). Ezt is a Magyarországi Biblia Ligától kaptuk és szintén a Fülöp Program része.
A lecke tanítás végefele csengett a telefonom. Pali hívott fel, Tatrangból és közölte velem, hogy meghalt az édesapja. Elcsuklott a hangja és sírásra fakadt. Paliról már többször írtam a blogomon. Megpróbáltam vigasztalni és bátorítani. Édesapja ágyban fekvő beteg volt már évek óta. Nemrég újabb bénulás érte. Teljesen tehetetlen volt az utóbbi hetekben. Legtöbbet Pali rendezte a beteg édesapját. Isten úgy látta jónak, hogy elszólitsa erről a földről. Nekem volt lehetőségem, hogy egy párszor beszélgessek és imádkozzak Pali bácsival (78 éves volt). Elmondtam neki, hogy el kell készülni az Istennel való találkozásra.
Csütörtök délután elmentünk egy néhányan a Reménység Csoportból a gyászoló családhoz, hogy részvétünket fejezzük ki feléjük. Bátorítottuk Palit és idős édesanyját.

Pali és az együttérző Csoport tagok

Nekem volt lehetőségem, hogy egy néhány szót szólljak a jelenlevőkhöz és végül hangosan is imádkozzam. Pali elmondta, hogy nagyon félt, amikor arra gondolt, hogy hamarosan az édesapját el fogja veszíteni. De arról is beszámolt, hogy Isten az utolsó napokban felkészítette és megerősitette lekileg. Nem véletlen, hogy az evangélizációs hét is ebben a hónapban volt Pürkerecen, mert az Úr megszólitotta Palit és ilyen formában is készitette az újabb próbatételre. Hiszem, hogy Istennek terve van Palival és azt akarja, hogy gyermeke legyen.
Kérlek imádkozzatok ti is a gyászoló családért. A temetés ma lesz délután 4 órától lesz. Én el fogok menni és viszem a csoportunk azon tagjait, akik a tegnap nem jöhettek el. Az Úr vigasztaljon meg minden gyászolót!

Mentsd, aki elmerül...

Szombat délután 3 órától egy kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, ami a Református Mentő Misszió és Bónusz Pásztor Alapítvány Országos Találkozójának keretén belül lett megszervezve Brassóban. A Hétfalusi Misszió és a FÉK program helyi képviselőjeként vehettem részt ezen a rendezvényen, melynek a Brassói Evangélikus Egyházkerület parókiája adott otthont. Meghívtak orvosokat, pszichológusokat, lelkipásztorokat, szociális munkásokat, önkormányzati képviselőket, önkénteseket, azaz mindenkit, aki értékes módon hozzájárulhat ahhoz, hogy a különféle függőségek miatt szenvedőkön, de különösen az alkohol rabságában élőkön segítsenek. Adorján Kálmán református lp. vezette a beszélgetést. A RMM és a BPA tevékenységének rövid ismertetése után hálófonásra került sor. Ez abból állt, hogy madzag darabokat feszítettünk ki egy közös fakeretre, aminek a szélébe szögek voltak verve. Sorra előrementünk, kezünkben a madzaggal és elmondtuk, hogy miben szeretnénk hozzájárulni az iszákos mentő misszióhoz. Mindenki egy jelképes nevet kellet adjon a fonalának, amit aztán kifeszíthetett a keretre. A keresztbe-kasul kifeszített fonalakból végül egy háló alakult, ami az alkoholizmusba süllyedő emberek megmentése érdekében történő összefogást jelképezte. Egy kedves éneknek a sorai jutnak eszembe "Mentsd aki elmerül, óvd aki pusztul..." Egy másik ének is visszhangzik bennem: "Messzi tájról hallatszik az üzenet: Jöjjetek, jöjjetek! Bűnmocsárban sűllyedező lelkeket Mentsetek, mentsetek..." Talán nem csak messziről, hanem a közvetlen környezetünkből (családtagjaink, munkatársaink, osztálytársaink, szomszédaink részéről) is hallatszik a segélykiáltás, csak legyen aki meghallja. Bárcsak mi is jobban összefognánk és minél több mentő hálót tudnánk fonni, hiszen arra hívott el minket Jézus, hogy emberhalászok legyünk. Ha már mi megszabadultunk a bűnnek a rabságából, aktívan részt kell vállaljunk mások megmentésében. Visszatérve a beszámolóhoz, azt figyeltem meg, hogy legtöbben olyan személyek mentek előre hálót fonni, akik valamikor alkoholisták voltak és megszabadultak e káros szenvedélytől. A "mentő szeretet" fonalatit feszítették ki azon társaik érdekében, akik még mindig el vannak merülve az alkoholizmusban. Tanuljunk tőlük és mi is vessük ki az evangélium mentőhálóját, hogy a körülöttünk élő embertársaink belekapaszkodva megmeneküljenek az örök pusztulástól.

Vasárnap Pürkerecen és Nényfaluban szolgáltam a vezérfonlban délelőttre kijelölt igeszakasz alapján. Isten arra tanított, amint készültem és szolgáltam a Mk 4,35-41 alapján, hogy a hívő embert nem a körümények uralják, hanem krisztusi tekintéllyel tud hatni a viharos körülményekre. Ha Jézus valóban az életünk hajójában van és időben hozzá fordulunk segítségért, akkor a legnehezebb körülmények között is megmarad a békességünk és nyugalmunk, sőt még mások életében is lecsendesülhetnek a viharok általunk.

Milyen kicsi lett ez a világ

A tegnap elmentem Brassóba és vettem egy olcsóbb web kamerát (Hercules márka). Mindezt a sógorom, Lajos rábeszélésére tettem, aki kint dolgozik Írországban és szeretné látni és hallani Benikét és Rodét (no persze minket is). Nagyon szereti őket, de a gyerekek is Lajost. Az este, miután felinstaláltam, ki is próbáltam. Elég jól megy. Lakatos Tíbor barátomékkal beszélgettünk skype-on és Adéllal messengeren. Arra gondoltam, hogy milyen kicsi lett ez a világ. A tehnika vívmányainak a segítségével mennyire közel kerülhetnek az emberek egymáshoz (látják és hallják egymást). Ha az ember által előállítot eszközök (adó-vevő készülék és hálózat) így összekapcsolhatnak bennünket, mennyivel inkább Isten Szentlelkének a hálózata, amely nem emberi kitaláció. Isten gyermekeié az a kiváltság, hogy korlátlanul használhatják ezt a hálózatot. Első sorban mennyei Atyánkkal lehetünk online kapcsolatban a Lélek által, és kiálthatjuk "Abbá, Atya!" (Róm 8,15). A tér és idő korlát már nem akadály. Ez a kapcsolat sokkal valóságosabb és mélyebb, mint bármilyen földi kapcsolat. Másod sorban a testvéreinkkel kapcsol össze a Lélek, hiszen ebben a "nagy családban" sok gyermek tartozik. Jézus által lehet ebbe a hálózatba bekapcsolódni. Bárcsak minél többen elhinnék ezt és élnének e nagyszerű lehetőséggel.

Aki szeretné velünk tartani vagy felvenni a kapcsolatot Interneten, az a következő címeken megteheti:

Messenger: ottokis
Skype: kisotto7f
e-mail: kottok@freemail.hu - Ottó
elizabethkis@freemail.hu - Erzsike
Telefonszámok:
Fix. 0268-270-417
Mobil: 0741-980-394 Ottó
0749-252-811 Erzsike

Tegnap a Zajzoni Rab István Középiskolában is voltam. Bementem, hogy beszéljem meg az egyik tanárnővel, mikor tarthatok FÉK órát az osztályában. Nagyon jó beszélgetés alakult ki a tanáriban a felnövekvő új generáció helyzetéről. Örülök ezeknek a beszélgetéseknek, mert van lehetőségem hallatni hangomat és képviselni a keresztyén értékeket. Ma is megyek a Zajzoniba 13.00 órára. Ez esetben órát tartok a IX.-es diákoknak. Kérlek imádkozzatok értem. Este Brassóban fogok szolgálni imaórán. A szolgálattevők is fogunk találkozni imaóra után. Ilyenkor visszatekintünk, kiértékeljük a szolgálatainkat és tanácsoljuk egymást szeretet által. Fontosak és hasznosak az ilyen alkalmak. Az Úr áldjon meg minden szolgálattevőt közösségeinkből, akik hűséggel hirdetik és képviselik az Igét ebben a romlott világban.

Minden jó, ha a vége jó

Hála az Úrnak, hogy a pürkereci (ez esetben nem cz-vel írom, mert ez valakit zavar) evangélizációs hetünknek nemcsak a vége volt áldásos, hanem minden alkalma. Egy szempontból mégis jobb volt a befejezés, ugyanis vasárnap este teljesen megtelt a kis imaház. Voltak más gyülekezetekből vendégeink, a Hozsánna Kórus is jelen volt és szolgált, de barátkozók is jötte elég szép számban. Szombaton és vasárnap Balla Frigyes tv. hirdette az igét, Székelyhídról.

Szombat délelőtt volt alkalmam többet beszélgetni Frigyes testvéremmel. Kimentünk a városba is együtt. Végig vezettem azon az úton, ahol eladó telkek vannak és megosztottam vele tervünket, látásunkat. Ugyanis szeretnénk telket vásárolni (kb. 1000 m2-t) és építeni egy missziós központot (imaterem, Reménység Klub mozgássérüktek számára, pásztori lakás...). Azt is megosztottam testvéremmel, hogy errefelé nagyon drágák a telkek (35 és 40 Euro-tól fölfele). Azzal bátorított, hogy amit az Úr kezdeményez, azt finanszírozni is fogja. Ez valóban így van. Ezért nem is aggódok az árak miatt, mert ha tervünk az Úrtól van, akkor meg fog valósulni.
Míg jártunk, kipukkant a kocsim kereke. Elmentünk és megjavíttattuk. Már jól ismert a szerelő, mert ez volt a harmadik látogatásom nála a hét folyamán.
Miután megebédeltünk, bementünk Brassóba ifjúságira. Evangélizációs alkalom volt 3 órától "Keresztyénség. Szabadság?" témakörben. Frigyes testvérem szolgát. Személyes bizonyságtételével, határozott hanghozdozásával, egészséges humorával, igére épült tanításával lekötötte a fiatalok figyelmét.


Az Úr jelenléte érezhető volt. A végén a fiatalok arra kérték Frigyest, hogy énekeljen egy néhány éneket. Kis unszolás után, kezébe vette a gitárt és énekelt. Elmondta, hogy megtérése előtt lakodalmakon és könnyűzene fesztiválokon zenélt az együttesével. Hála az Úrnak, hogy most az Úr szabadításáról énekel, amit megtapasztalt.


Este 7-re Pürkerecre mentünk. A Hozsánna Kórus is kijött. Nagyon áldott alkalmunk volt ismét. Isten országáról szóltak az énekek és az igehirdetés is a Fil 3,20-21 alapján.


"Minannyiunknak szükségünk van otthonra... Otthonra, ahol szeretnek bennünket, ahol megbecsülésben van részünk és igazság uralkodik. Ilyen otthont készít számunkra Jézus a mennyben... Isten országa nekünk készíttetett..." -hangzott az üzenet.
A végén voltak, akik hálát adtak mennyei polgárjogukért, mások kérték az Urat, hogy jöjjön el Isten országa az ő életükbe is.
Az összejövetel után Rab Tamásék hívták Frigyes tv.-t vacsorára.

Vasárnap délelőtt én Pürkerecen szolgáltam, Frigyes testvérem pedig Brassóban. A bibliaórai igét vettem délelőtt - Zsid 3,16-4,13. "Mit kell tegyünk, hogy bemenjünk az Isten nyugalmába? (1)Tanuljunk a választott néptől, akik intő példaként állnak előttünk és ne keményítsük meg a szívünket...(2)Engedelmeskedjünk...(3)Ne vissza fele nézzünk, hanem előre...(4) Buzdítsuk egymást minden egyes napon, amíg tart a ma...(5)Készüljünk el a számadásra."
Az délelőtti összejövetel végén Benike és Rodé szokott szolgálni.
Az egyik vasárnap délelőtt, amint jöttem le a szószékről útamat állta Beni, és azt mondta:
- Apa, most én is szeretnék mondani valamit.
- Mit szeretnél mondani?
-Egy verset.
-Meghallgatják a testvérek? - kérdeztem.
-Igen.
Elmodta a versét hiba nélkül.
Erre Rodé is felbátorodott és engedélyt kért egy énekre. Kiállt középre és elkezdte nagy hangon énekelni: Virágéknál ég a világ, most sütik a rántott békát...
Csak ennyit sikerült elénekeljen, mert leállítottam és arra kértem, hogy válasszon egy másik éneket. Magamra ismertem benne. Gyermekkoromban én is elszavaltam a Száraztónak nedves partján... című verset a szatmárnémeti imaházban. Pontosabban el szavaltam volna, ha Pali bátyám le nem intett volna a padból. Kiigazított és folytattam egy oda illő versel. Rodé is ezt tette. Egy másik éneket választott, amit Benivel ketten elénekeltek:"Nekem, nekem, nekem Ő a mindenem..."

Beni és Rodé a pürkereci imaházban

Nagyon örülök, mert gyermekeink örömmel szolgálnak. Bárcsak egész életükben jellemezné őket ez a szolgálatkészség. Add Úram, hogy így legyen!

Este 7 órától befejező evangélizációs istentiszteletünk volt. Amint már említettem az elején, megtelt az imaház. A Reménységről hangzott az ige a Róm 15,12-13 alapján. Mindenki figyelmesen és érdeklődéssel hallgatta az Hozsánna Kórus csodálatos énekeit, amelyek előkészítették a szívek talaját az Ige számára. A prédikáció alatt is ugyanolyan figyelmes volt a gyülekezet. Éreztük, hogy a reménység Istene megújítja megkopott reményünket. A végén, Pali ismét kérte, hogy imádkozzunk érte, mert élő reménységre van szüksége.
Hála van a szívemben az elmúlt hétért. Tudom, hogy a hirdetett ige gyümölcsözni fog sokak életében. Köszönöm, hogy imában hordaztatok bennünket. Ez után is tegyétek!
Frigyes testvéremék még vasárnap este hazaindultak. Az Úr megőrízte őket a hosszú úton, és reggel 5 után egészségben hazaértek.

Hétfőn egész nap a Katica néni kertjében dolgoztam. Ebben az esetben jó volt kifáradni. A gyerekek is kijöttek velem és kifutkosták magukat. A feleségem is velünk volt egy darabig, de ő hazament, végezni a házi tennivalókat. Miután felástam a kertet, bekapáltam és elgerebjéltem. Úgy terveztem, hogy ma (kedden) sikerül elveteményezni a frissen feldolgozott földbe, de eljött az eső. Ezért is hála. Lesz még napsütés és akkor folytatjuk a kertészkedést.

Ma itthon voltam a családommal, hiszen ez az én Sabbatom.

Imakérések

Kérlek imádkozzatok tovább Pali egészségéért. A tegnap ismét bement az onkológiára. Ez esetben sugarazni fogják.

Ildikó és Gyöngyi is a kórházba készülnek. Ők is a csoportunk tagjai. Imádkozzatok értük is.

Nemrég értesültem, hogy a Reménység Csoportból Bándi Csillának (aki sarmaságon él) meghalt az egyetlen testvére, Attila. 45 év körüli férfíről van szó, akinek egy vírusos megfázás halálát okozta. Elég sokat segítette tolókocsis nővérét, Csillát. A munkahelyén összeesett, bevitték Zilahra, majd Kolozsvárra a kórházba, de már nem tudtak segíteni. Mindez három nap leforgása alatt történt. Emlékezzünk meg e gyászoló családról és imádkozzunk értük, hogy vígasztalást nyerjenek.